Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Frédéric Barbier: A modern Európa születése - Gutenberg Európája (Ism.: Bartucz Mariann) IV/1030

TÖRTÉNETI IRODALOM 1031 és kéziratos könyvek elterjedésének, az olvasás történetének kutatásában több neves francia kutató is (pl. Henri-Jean Martin, M. Dominique Varry, Roger Chartier stb.) nemzetközi szinten elismert munkát végzett/végez, így Franciaország szerepe ezen a téren bátran nevezhető iskolateremtőnek. Frédéric Barbier, aki a könyvtörténet talán leghíresebb francia művelője, legújabb művében azt a folyamatot vizsgálja, amely során Európa területén egy új technikai eszköz, a nyomtatógép feltalálásának hála megindul az a folyamat, amelynek tetőzését napjainkban éljük. Ez nem más, mint a kommunikáció azon formájának térhódítása, amely során — röplapokon, könyveken, később újságokon keresztül — emberek ezreit érik el egy időben, ugyanazon információkkal. A szerző azonban munkájában kihangsúlyozza: „Az új médium (azaz a nyomtatógép) gyors, alig néhány évtizednyi időt igénylő térhódítását csak akkor értelmezhetjük helyesen, ha azt jóval korábbi történések végkifejletének tekintjük."(177.) Erre a tényre könyvében többször is visszatér, és ezt az előkészítő folyamatot vizsgálja az első nagy fejezetben is. Időben egészen a Karoling Birodalom széthullásáig visszanyúl, amikor is a Római Birodalom egykori fényét és egységét már csupán az egyház képviselte, amely az ókori kultúra őrzését és átörökítését vállalta magára. A papság volt az, aki rendelkezett az olvasás és írás privilégiumával, a scriptoriumok és a könyvtárak, amelyek kizárólag latin nyelvű szövegeket tartalmaztak, a kolostorokban és a püspöki székhelyeken működő iskolákban szerveződtek. A szerző a fejlődés lépcsőinek fokait vizsgálva részletesen tárgyalja azt a jelentős változást, amely a 10. és 11. század fordulóján következett be, amikor is Európa népessége növekedésnek indult (1087 és a 15. század között a 14. században Európában pusztító pestis ellenére Anglia lakossága például 1,3 millióról 3,5 millióra emelkedett). Ekkor alakult ki néhány jelentősebb nagyváros, amely szigorúan elkülönült a vidéktől (Velence, Genova, Milánó, Párizs, Gent stb.). A tárgyalt, 10. és 15. század közötti időszakban több olyan újdonságot is megemlít, amely jelentős mértékben hozzájárult a „modern Európa" megszületéséhez, úgy, mint a vízimalom és a szélmalom, amelyet textíliák feldolgozásán át a papírgyártásban is hasznosítottak. A termelés növekedése maga után vonta a népesség növekedését is, amely pedig felerősítette a különböző területek közötti cserekapcsolatokat és a kommunikációt. Az érintkezések során egyre nagyobb szerepe lett az írásnak — pl. számviteli eljárások során —, amely elkezdett kitörni az egyház és kolostorok falai közül és egyre elterjedtebb lett a már említett nagyvárosokban. Frédéric Barbier fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy a városok megjelenése nemcsak egyfajta technikai fejlődést elősegítő gazdasági változást jelentett, hanem kultúraváltást is; előtérbe került az egyéni felelősségtudat, ami pedig a vallásosságban is változásokat generált. Mindez szintén hozzájárult Gutenberg Európájának megszületéséhez, hiszen az írásbeliség és a könyv többé már nem az egyháziak privilégiuma volt, — a kiépülő intézményekben, úgy, mint számvevőszék, parlament, kancellária, szintén fontos szerepet kapott-, hanem lassan a tudósok, majd a hatalmasok — uralkodók és városi polgárság — kezébe került. Az egyetemek alapításával (1088 Bologna, Párizs, 1173 Salernó, 1204 Veicenza, 1208 Palencia, 1425 Leuven) még nagyobb változások álltak elő; kialakultak az egyetemi könyvtárak, megjelentek a könyvgyűjtemények, a másolóműhelyek, azok közelében pedig azok az üzletek, amelyek pergament, majd később, annak 12. századtól Európában történő elterjedése után, papírt árusítottak. A legnagyobb városokban a szakmabeliek céhes rendszerbe tömörültek. A könyvtárak és könyvgyűjtemények megléte egyre inkább egyfajta presztízst jelentett, az udvarokban az uralkodó és a tanácsadók dokumentációs központjává váltak. Az olvasási szokások jól láthatóan megváltoztak, a tekercs formájú könyvet pedig fokozatosan felváltotta a képekkel és fametszetekkel illusztrált, lapokból álló könyv (codex). Ezekkel a példákkal jól érzékelteti a szerző, hogy a középkor világa, amely a szóbeliséget, a hallott szót privilegizálta, lassan háttérbe szorult, majd Gutenberg találmányával végképp szétesett. Az intenzív, hangos olvasást felváltotta az extenzív, azaz a mindig más szövegeket előnyben részesítő, csendes és halk olvasás. Frédéric Barbier tematikusan haladva fokozatosan kitér az írásbeliség használatának átalakulására, a szövegek tartalmának és nyelvezetének változásaira, a szöveg hordozójának, azaz a pergamennek a papírra való lecserélésére, az íráskép változására (a Karoling-korban használt karoling minuszkulát felváltja a gót betűs írás, amelynek különböző alfajtáit szövegtípusonként alkalmazták). A Karoling-kori szövegekkel ellentétben megtörténik a szavak elválasztása, majd a szöveg tagolása is. Jól körülhatárolt képet kaphatunk arról, hogy a fentiek — az írásbeliséghez, az írott szöveghez való viszonyban fellépő változás — hogyan befolyásolták az egyházat és az ahhoz való viszonyt. Az egyház, miután elvesztette a szövegek előállítása feletti monopóliumát, a legtöbb