Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Horn Ildikó: A fejedelmi tanács Bethlen Gábor korában IV/997
A FEJEDELMI TANÁCS BETHLEN GÁBOR KORÁBAN 1025 ságról volt szó, amely magas szintű — az akkori vezető politikusokra már egyre kevésbé jellemző — kiváló képzésben részesült, Bethlen és később I. Rákóczi György sem engedhette meg magának, hogy a vérveszteségek miatt amúgy is szűkké vált elitből vallási okok miatt kizárjon irányításra alkalmas politikusokat. Bethlen Gábor tehát nem túlzott, amikor azt írta Pázmánynak, hogy „annyi pápista szolgám vagyon, hogy nem tudom számát is, nem utolsók pedig, mert én a religióért eddig senkit meg nem vetettem".9 2 Az első pár évet leszámítva, Bethlen nem vállalt túl nagy kockázatot azzal, hogy ennyi katolikust állított az első vonalba, mert erősen kézben tudta tartani őket. Világossá tette, hogy vallásuk és jó királyságbeli kapcsolataik bármikor ellenük fordíthatóak. Kornis Zsigmond például mindezt a saját bőrén is megtapasztalhatta, amikor Homonnai Drugeth György támadásakor Bethlen bizonyítékok nélkül, mintegy elővigyázatosságból vele együtt több katolikust Fogaras várába záratott, és birtokaikat elkobozta. Kornis 1626-ban Brandenburgi Katalin katolizálásának terve kapcsán ismét erre a sorsra jutott. Bár mind a kétszer rehabilitálták, és Bethlen még végrendeletében is külön megkövette, Kornisnak és hittársainak különösen tanulságos lecke lehetett, hogy a protestáns rendek milyen lelkesen váltak a fejedelem partnereivé, ha a katolikusok elleni fellépésről volt szó. A valójában törvénytelen eljárás ellen nem emeltek szót, sőt azt Bethlen bölcs előrelátásaként értékelték.9 3 A korszak végére az elitben maradt katolikus urak politikai hozzáállása is alaposan megváltozott. A hangadók kiemelése és a csoportjukat ért veszteségek miatt sokkal kezesebbé és óvatosabbá váltak, ami persze nem akadályozta meg azt, hogy mozgásterük növelésére törekedjenek, ha erre alkalmat láttak, mint például Bethlen halála után. De azt bátran állíthatjuk, hogy az 1620-as évek közepétől a katolikusság és a Habsburg-orientáció fogalma már nem kapcsolható össze automatikusan Erdélyben. A reformátusok jelenléte a fejedelmi tanácsban teljesen kiegyensúlyozott képet mutat, minden korszakban hat fő tartozott ehhez a felekezethez. Összesítve Bethlen harminckét tanácsurából kilenc volt református, ami azt jelenti, hogy még az egyharmados arányt sem érték el. Ráadásul a kilenc református tanácsúr közül hatan is a homo novusok, az Erdélybe frissen betelepedők közé tartoztak, tehát tulajdonképpen nem tekinthetőek az erdélyi reformátusok reprezentánsainak. Ez különösen annak fényében érdekes, ha belegondolunk, hogy Bocskaitól kezdve Bethlen Gábor már a negyedik református, felekezetéért tenni akaró fejedelem volt Erdély élén. .Ennek hatása azonban csak később mutatkozott meg. A század első harmadában a főnemességen belül nagy vallási átrendeződés zajlott, amelynek során kisebb részben katolikus, nagyobbrészt unitárius nemesek — különösen a vegyes vallású családokban élő kiskorú, 92 Bethlen Gábor Pázmány Péternek. Vásárhely, 1625. július 14.: Pázmány Péter levelezése. Szerk. Franki Vilmos. Bp. 1873. 445.; Barcza József: Bethlen Gábor, a református fejedelem. Bp. 1980. 193. 93 Perneszi Gábor levele Forgách Zsigmondnak. Ecsed, 1616. július 22.: EOE VII. 370.; Kemény János önéletírása i. m. 123-124.; Bethlen Gábor emlékezete. Vál., szerk., bev. Makkai László. Bp. 1980. 433-434.; T. Orgona A: A göncruszkai Kornisok. i. m. 78-80.
