Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Horn Ildikó: A fejedelmi tanács Bethlen Gábor korában IV/997
1008 HORN ILDIKÓ zott, hogy a partiumi hatalmi és birtokviszonyokat a maga számára kedvezően változtassa meg. A vármegyék vezetését igyekezett saját legmegbízhatóbb embereinek kezébe adni. Amikor ungvári Bornemissza József feltehetően 1614 tavaszán elhunyt, a máramarosi főispáni tisztet — ráadásul örökös főispánságként — öccsének, Bethlen Istvánnak adta, aki a Partium egyik fontos hátvédjét jelentő Hunyadnak is már 1613 őszétől főispánja volt.42 Bihar vármegyében megerősítette sógora Rhédey Ferenc uralmát, sőt 1613 novemberében újból kinevezte a váradi vár főkapitányának.4 3 Közép-Szolnok vármegyében pedig Wesselényi István helyett annak öccsét, Pált tette meg főispánnak.4 4 Kraszna viszont kicsúszott a kezéből, ott Prépostváry helyett csak 1616-ban tudta a szintén a rokonságához tartozó Rhédey Pált főispánná kinevezni. A lassan megszűnő Szörény vármegye élére pedig unokaöccsét, Bethlen Pétert állította, míg Zaránd vármegyében megerősítette hívének, Petneházy Istvánnak a főispánságát.4 5 Összességében Bethlen 1613 novembere és 1614 májusa között a veszélybe került partiumi területek élére elsősorban saját rokonait, illetve bizalmi embereit állította. Szintén késlekedés nélkül, határozott elképzelésekkel látott hozzá a fejedelem a partiumi birtokviszonyok átrendezéséhez. Zaránd megyében elsősorban a főispán Petneházyt juttatta jelentős területekhez a fontos várak (Borosjenő és Világosvár) környékén, míg a zsidóvári Jósika-uradalmat tanácsosának, Keresztessy Pálnak juttatott jelentős birtokadományokkal igyekezett ellensúlyozni.4 6 Mindeközben a közép-szolnoki nagybirtokosok odaadását rokoni szálakkal erősítette meg: Gyulaffy Sámuelhez unokahúgát, Bethlen Annát adta feleségül, míg Gyulaffy húgát (Zsuzsannát) új pártfogoltjával, Wesselényi Pállal házasította össze. A legintenzívebb támadásoknak kitett négy megyében Bethlen a Báthoryörökséghez tartozó jószágokra akarta elsősorban rátenni a kezét. Nem csupán a terület és a befolyó jövedelmek megszerzéséről volt szó. Az igazi veszélyforrást az jelentette, hogy a birtokok többsége özvegyasszonyok kezében összpontosult, a fejedelem pedig felmérte, milyen politikai veszéllyel járhat számára a Báthory-nőrokonok újraházasodása. Aggodalma hamarosan valós fenyegetéssé vált, sőt több, számára súlyos kockázati tényező adódott össze, amikor 1614 elején Báthory Annát Sarmasághy egyik mostohafia, Jósika Zsigmond vette feleségül.4 7 Bethlen kényszerű, de nagy kockázatot vállalt akkor, amikor évtizedes politikai ellenfeleit visszaengedte az országba, ráadásul kifejezetten hatal-42 MOL F 1 LR 10. k. 188-190., vö. még Hajnik Imre: Az örökös főispánság a magyar alkotmánytörténetben. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII/10.) Bp. 1888. 64. 43 A kinevező oklevél 1613. december 14 én, Nagyszebenben kelt. MOL F 1 LR 10. k. 49-50. 44 A szakirodalomban 1615-től szerepel főispánként, de kinevező okirata alapján ezt a dátumot sikerült 1614. május 14-ére pontosítani. MOL F 1 LR 10. k. 185 45 Fallenbüchl Zoltán nem szerepeltette a zarándi főispánok között. Fallenbüch.1 Zoltán: Magyarország főispánjai 1526-1848. Bp. 1994. 112. Első említése ezzel a címmel 1608-ban, onnantól kezdve többször: 1615, 1619, 1624, 1627 dátummal. MOL F 1 LR 8. k. 113., 11. k. 108., 12. k. 127., 13. k. 41., 15 k. 105-106. 46 Lukinich /.: Erdély területi változásai i. m. 361-363. 47 Kendy István később Báthory özvegyét, Palocsai Horváth Annát jegyezte el, de az esküvőre végül csak 1618. május 9-én kerülhetett sor, amikor Kendy többé már nem kapott szerepet Erdélyben.
