Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Sudár Balázs: Iszkender és Bethlen Gábor: a pasa és a fejedelem IV/975
980 SUDÁR BALÁZS magyarországi végekre, és a Habsburgokkal folytatott béketárgyalások fűződnek a nevükhöz. Forrásainkban először 1597-ben tűnnek fel mint a váci tárgyalások muszlim résztvevői. A burszai születésű Hábil efendi magasan képzett értelmiségi, vallástudós volt, aki a kor legjelentősebb iskoláit járta ki, és az egyik meghatározó tudósnak, Ivaz efendinek (?-1586) volt a tanítványa.1 7 Egyik fia szintén követte őt a pályán: Habilzáde Mehmed (7-1639/40) Dijárbekir bírája volt, s az ő fia és unokája is értelmiségi foglalkozást űzött.18 A család tehát szükségképpen az értelmiségi körökkel tartott fenn szorosabb kapcsolatokat. Hábil efendi 1597-től 1608-ig budai kádiként tevékenykedett, majd a zsitvatoroki béke (1606) megkötése terén mutatott szolgálataiért belgrádi muftivá tették. E tisztet viselte — egy kisebb megszakítással — 1621-ben bekövetkezett haláláig. E városban eresztett gyökeret, dzsámit épített, és türbéje (sírkápolnája) is itt állt.1 9 Fia, Ali 1597-1598-ban nikápolyi bégként harcolt a hódoltságban, majd 1602 nyarán Lala Mehmed nagyvezír őt nevezi ki budai pasává. E rangban vezette 1603-ban és 1606-ban a béketárgyalásokat. Nem csoda, hogy Takáts Sándor a legnépszerűbb és legbékeszeretőbb budai pasaként mutatta be.2 0 Legkésőbb a tizenöt éves háború idején megismerkedett Kujudzsu Murád dijárbekiri pasával, aki nagyvezírré való kinevezése után Alit ruméliai pasává emelte (1609), vezíri rangot adományozott neki (1610) és leányát is hozzá adta feleségül.2 1 Ali a későbbiekben a keleti fronton harcolt apósa mellett, amikor azonban Murád halála után 1611-ben az ellenlábas Naszúh lett a nagyvezír, állásából elcsapták. Csak három évvel később, Naszúh kivégzése után jutott újra álláshoz, ekkor Budára küldték - e posztot töltötte be 1616 decemberében bekövetkezett haláláig. A Kádizádék persze szintén igyekeztek kiépíteni hódoltsági famíliájukat is: egyik bizalmi emberük, a pasa kethüdája (helyettese), Ahmed bég 1616 tavaszán kanizsai pasa lett, s kapcsolatban állt velük Karakas Mehmed budai pasa is. Tirjákí Haszan és Kádizáde Ali pasa többször szembekerült egymással a hódoltságban, s nem is csak a béke kérdésében. 1597-ben például a török és a keresztény csapatok Vácnál álltak szemben egymással, a seregben ott volt az akkor még csak bégi rangban álló Ali is. A muszlimok azonban nem merték megtámadni az ellenfél megerősített táborát. „Némely értelmetlen emberek — írta Kátib cselebi történetíró — ilyenféle ócsárló beszédeket is mondogattak: mivel Tirjákí Haszan pasa boszniai beglerbég volt, nem mehetett az ellenség ellen, pedig ő talán szétverte volna az egész tábort."22 1602 telén a végsőkig kiéhezett török őrségnek Haszan pasa vitt a magas hó ellenére több száz szekér élelmiszert. A hálás harcosok állítólag azonnal a hírneves és Kanizsánál már bi-17 Nevízáde Atáí: Zejl-i sakáiku'-numánije. Istanbul 1268. 648. 18 Mehmed Süreyya: Sicill-i Osmani. Osmanli Ünlüleri. Istanbul 1996. III, 397., II. 551. 19 Ekrem Hakki Ayverdi: Avrupa'da Osmanli Mimârî Eserleri. III. Yugoslavya. Istanbul 2000. 14. 20 A Takács-féle meglehetősen egyoldalú jellemzés: Takáts Sándor: A török hódoltság korából. (Rajzok a török világból IV) Bp. 1928. 503-528. 21 Életrajzához: Gévay A.: A' budai i. m. 22. 22 Török Történetírók. III. Ford. Karácson Imre. Bp. 1916. 141., vö. még Tóth Sándor László: A vác-verőcei csata. 1597. november 2-9. Hadtörténelmi Közlemények 102. (1989: 1. sz.) 14-33.
