Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kiss Erika: Nádasdy Ferenc tárházai és kincsei
958 KISS ERIKA A sárvári tárházból és Pottendrofról Bécsbe szállított értékek felbecslésénél számos tárgy mellé feljegyezték annak súlyát is. A Nádasdy Ferenc végezte leltározás egyik fontos hiánya éppen ezen adatoknak csak szórványos feltüntetése. Általában az igen nagy, súlyos tárgyak, mint például a borhűtő-medencék és a mosdókészletek súlyát adták meg 1669-ben. Elképzelhető, hogy Nádasdy ismerte a tárgyak súlyát, többek között azért, mért ő készíttette, rendelte meg őket (néhányra saját és felesége címere is rá volt vésve). De lehet, hogy azért, mert — napjainkig élő szokásként -— a tárgyak fenekére bekarcolták azok súlyát. 1671-ben, a Huebhausban raktározott, elkobzott holmik hivatalos összeírásakor azonban már gondosabban jártak el. Elsősorban az asztali edények és pohárszéki díszedények esetében következetes a súlyok megadása, ami viszont szinte teljesen hiányzik a capella és a szentek szobrainak összeírásából. Utóbbiak leírásakor viszont sokszor szerepel a tárgyak nagysága, mint jellemző adat. A kétféle mű-típushoz való viszonyt is jelzi ez az eljárás, de jele annak is, hogy a szobrok és oltárok esetében sokszor volt fából készült kerete, talapzata a műnek, amit nem akartak a sűlyhoz számolni. Az inventáriumok alapján a lefoglalt Nádasdy-asztali ezüstök súlya 1328 girát/márkát tett ki,11 0 ami megközelítőleg 318,7 kg. Ha az összes olyan tárgyat figyelembe vesszük, amelynek súlyáról valamelyik forrásban adatot találunk, akkor megállapíthatjuk, hogy 1857 márkányi, azaz körülbelül 445 kg ezüstmű volt letartóztatásakor Nádasdy Ferenc országbíró birtokában.11 1 Ezen felül voltak a súllyal nem jelzett, ám sokszor igen méretes szobrok, más anyagot, például nautilus-házat is tartalmazó díszedények, ezüst képek és oltárok. ...és a kortársak A Magyar Királyság főúri és főpapi udvarainak luxusmechanizmusa a Habsburg Monarchia rendszerébe kapcsolódott be.11 2 Beszerzéseiket a 17. század elején gyakran Prágában, később elsősorban Bécsben bonyolították, de jelentős volt a távolabbi (közép- és nyugat-európai) kézműves-központokból származó tárgyak mennyisége is. A magyar főúri udvarok importművei között elsősorban bécsi és augsburgi mesterek munkái voltak a meghatározók. A császári rezidenciavárosban — amely a 16. században Magyar Királyság új igazgatási központjává vált11 J — az ott hivatali és magánügyeikben gyakrabban megforduló főurak személyesen vagy ügynökük, megbízottjukon keresztül szerezték be (gyakran feleségük részére) az ékszereket, ezüstműveket és egyéb luxuscikke-110 1 márka= 240 gramm átváltással. Vö. Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly-és darabmértékek 1874-ig. (A MOL kiadványai IV: Levéltártani és történeti forrástudományok 7.) Bp. 1991. Magyarországon a márkával azonos súlyt jelölő gira volt használatban. Természetesen csak azon tárgyakat számoltuk, amelyekről valahol, valamelyik inventáriumban szerepelt súlyadat. 111 Ebben az adatban nem szerepelnek a valószínűleg igen nehéz — mert öntött részekkel is készült — szobrok, liturgikus ötvösművek. 112 Kiss Erika: Udvari ötvösség a 17. századi királyi Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben. Doktori disszertáció ELTE BTK. Kézirat. Bp. 2002. 113 Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. (História könyvtár: Monográfiák 27.) Bp. 2010. 77-101.
