Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kiss Erika: Nádasdy Ferenc tárházai és kincsei
948 KISS ERIKA A Bécsbe került javakat áttekintve egyértelmű, hogy az értékes, nemes anyagokból készült és/vagy pénzzé tehető tárgyakat szállították rögtön a császári rezidenciavárosba.6 " Ezek között értékes textíliák (kárpitok, szőnyegek), tükrök és órák, valamint ezüstművek és ékszerek, feldolgozatlan drágakövek és gyöngyök voltak. Mi lehetett az oka az eltérő eljárásnak a két tárház kiürítése során? Elsősorban az, hogy Sárváron eleve válogatott, „minőségi" anyag volt, ott nem tároltak maradék, sérült vagy hiányos, illetve — ahogy a leltárak fogalmaznak — „töredezett" vagy „díb dáb" holmit."3 A döntés, miszerint a sárvári kincstár anyagát lényegében „egy az egyben" Bécsbe kell szállítani, ezen kívül a hely, a helyiség státuszának is szólhatott. A Nádasdy család ősi várában őrzött sárvári tárház, a Schatzkammer, az országbíró „hivatalos" imázsához tartozott, aminek felszámolása és „megsemmisítése" a nagyűr letartóztatását követően gesztusként is fontos lehetett a bécsi udvar számára. Felmerül ezek után a kérdés: mi volt a hozadéka Nádasdy Ferenc teljes vagyonelkobzásának? Természetesen magunk nem a politikai, hatalmi törekvések szempontjából, hanem a műtárgyakban és ingóságokban megtestesülő nyereségre gondolunk.6 4 Volt egyrészt közvetlen anyagi haszna, hiszen például a Pálffyaknak az uralkodóval szemben fennálló, régóta esedékes követeléseit ebből a kincs-állományból egyenlítették ki.6 5 Mindenesetre egyelőre nem látszik pontosan, milyen tárgymennyiség „vándorolt" konkrétan a császári Schatzkammerbe.1 '1 ' Az alapján, hogy a leglátványosabb, de használati ezüstműveket továbbadta a kincstár, arra gondolhatunk, hogy a díszedények (drágakőből készült ötvösművek, hegyikristály-edények) közül kerülhettek tárgyak más gyűjteményekbe is. Ez utóbbi műtípusoknak ugyanis általában nem volt túl nagy a nemesfém-tartalma. A rendelkezésre álló források alapján azonban nehéz lenne azonosítani az egykori Nádasdy-műveket. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a régi toposz, miszerint I. Lipót a magyar Krőzus Nádasdy Ferenc kincseire akarta rátenni a kezét, csak féligazság. Nagy volt ugyan az elkobzott ingóságok, még nagyobb a birtokok és ingatlanok értéke, ám az elkobzott kincseket nem tekintették gyűjteménynek. Sokkal inkább volt zsákmány (Beute). Ez természetesen nem Nádasdy országbíró tárgyainak kvalitására vet rossz fényt: a korszak gyűjtői magatartásában is jelen volt ez a különleges gesztus, még magában a bécsi Schatzkammer 17. századi állományában is kitapintható. Szó szerint zsákmányként került például a bécsi kincstárba „Észak Oroszlánjának", Gusztáv Adolfnak a lützeni csatában viselt 62 Több mint egy évtized múltán is megtalálhatóak voltak például az első Schreibtischhen a Révay Péter művéhez, valamint a Mausoleumhoz készült vagy éppen az I. Lipót pozsonyi koronázási menetéről készült metszetek dúcai. Inuentarium der noch Verhadenen Mobilien in Kay Schloß Pottendorff. 1682. augusztus 20, Pottendorf: ÖStA AVA FHKA HKA NÖHA 63 A pottendorfi összeírás több helyen „schlechte sachen"-1, molyette, szakadt vagy éppen „mit falschen silber zierten" tárgyakat emleget. L. az előző jegyzetet. 64 A tárgyak további sorsáról. Sitte, A. : Aus den Inventarien i. m. (1907) 79-80. 65 ÖStA AVA FHKA HKA Hoffinanz Ungarn (a továbbiakban HFU). Viskolcz Noémi olvasata, neki köszönöm a forrást is. 66 A „bécsi kincstárba jutott Nádasdy-kincsek" régi keletű toposza mind a mai napig él, egyelőre ezt igazoló források nélkül. L. a www.kunstkammer.at (a letöltés ideje: 2010. május 25.) Nádasdy Ferenc gyűjteményeire vonatkozó, egyébként korrekt fejezetét.
