Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kiss Erika: Nádasdy Ferenc tárházai és kincsei
NÁDASDY FERENC TÁRHÁZAI ÉS KINCSEI 939 szekrényeket töltöttek meg a tipikus Kunstkammerstückök: arany edények, drágakőből, hegyi kristályból, jáspisból, lapis lazulihól (azaz lazúrkőből) csiszolt, nemesfémbe foglalt edények vagy a díszes, reprezentatív célt szolgáló pohárszéki ötvösművek, amelyek mellett nagy számban voltak itt drága szőnyegek és kárpitok, liturgikus öltözékek és lóra való felszerelések. Utóbbiak a viszonylag kevés fegyverrel együtt valószínűleg csak az országbíró legértékesebb díszfegyverei (18. almárium) és lófelszerelései (19-25. almáriumok) voltak. A tárháznak nem csupán a tartalma fontos, hanem — szinte egyetlen fennmaradt emlékeként — az inventáriuma is. Ezt — szóhasználatából bizonyosan megállapítható — Nádasdy jelenlétében készítették, a fennmaradt példányt pedig maga az országbíró másolta.2 4 Nem hagyományos kincstár-leltárról van szó: hiányoznak belőle ugyanis olyan adatok, amelyek szinte kötelezőek voltak a drágaságok összeírásánál/' így csupán elvétve találkozunk az ötvösművek súlyának említésével, akkor is csak tipikusan a nagyméretű asztali edények esetében. Az ékszereknél viszont következetesen összesíti a leltár a felhasznált drágaköveket, igen sok tárgynál pedig megemlíti azok provenienciáját is. Néhány ötvösműben a Nádasdy család, valamint a rokon famíliák (például a Báthory) tagjainak Nádasdy Ferenc számára fontos, ereklye-értékkel bíró tárgyaira ismerhetünk. Az országbíró az említett három portréval, az itt raktározott, legfontosabbnak mondott iratokkal és a családi ereklyékkel olyan tárházat épített, amely egyszerre volt gazdagságának és családja múltjának, jelenének reprezentánsa. Az, hogy végrendeletében — még az új épületbe való átszállítás előtt — a tárházat hitbizománnyá kívánta tenni, azt mutatja: ez a tárgyegyüttes fontosabb volt számára, mint egyszerűen „sok, értékes kincs". Együtt, mint kompozíció jelentette mindazt, amit az építészeti környezet ilyen különleges kialakításával is felerősített: Schauraum, amely a nádorságra áhítozó, ambiciózus főúr „képmása". A gondosan komponált szcéna pontosan tükrözte ennek sokszínűségét. Az oltárszerű főfal a kegyes, katolikus nagyúr, a címeres asztali edények a gondosan gazdálkodó nagybirtokos, a 12 kornéta (az 1. rúdon, a mennyezetre akasztva), azaz hadi zászló, amelyen „Boldogh Aßony képe es Czimerem" volt látható, a jelentős magánhadsereggel bíró és katonai sikerekre vágyó főúr vonásaival gazdagították ezt az önarcképet. így válik értelmezhetővé az, ami hiányzik az inventáriumból és magából a tárházból is. A kortárs arisztokraták tárházaival ellentétben itt nem voltak hiányos, töredezett művek, nem tároltak itt pénzt és feldolgozásra váró nyersanyagot (drágakövet, aranyat, gyöngyöt). Nem találunk továbbá ereklyéket sem, bár feltűnően nagy számban helyeztek el liturgikus ötvösműveket és szentek ezüst képeit, szobrait. Nem volt továbbá a sárvári tárházban mások „holmija", ami pedig szinte általános volt a Nádasdyval gazdagságban, befolyásban egyenlő rangú magyar főurak tárházai esetében. 24 Például több alkalommal is szerepel a „magam czimere raita" kifejezés. Az inventáriumok keletkezésének folyamatáról 1. Buzási Enikő tanulmányát ugyanezen számban. 25 Lorenz Seelig: Historische Inventare. Sammlungsdokumentation - Geschichte, Wege, Beispiele. Hrsg. Walter Fuger - Kilian Kreilinger. München 2001. 20-35
