Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Buzási Enikő: Nádasdy Ferenc országbíró rezidenciáinak festészeti berendezéséről. Számok és következtetések
NÁDASDY ORSZÁGBÍRÓ REZIDENCIÁINAK FESTÉSZETI BERENDEZÉSÉRŐL 911 ábrázolásairól miért nem szólnak az 1669-et megelőzően készült leltárak, nem találjuk ugyanis nyomukat sem az 1646., sem az 1650. évi összeírásokban. Egyetlen magyarázat adódik: a tárház anyagához tartoztak már akkor is, amely anyagrészre a két korábbi leltározás nem terjedt ki.7 6 A tárházbeli művek összeírója — mint említettük — maga Nádasdy volt, vagyis a leltárban szereplő minden adat és bejegyzés az országbíró gyűjtői, gyűjtemény-alakítói tevékenységére vonatkozó információként értékelhető. így az a leltárkészítés során másutt kevésbé előforduló körülmény is, hogy a tárházban elhelyezett valamennyi kép témáját feltüntette. Leírása szerint a bejárattal szemközti falon, „in Fronte", két „Schraibtisch" között és fölött „egy igen Szép Kép", egy Utolsó ítélet függött, „Azon Kép előtt, Egy fekete fabul ualo Feszeölet Kristus Urunk Képe merő ezűstbűl rajta, es az Halai fei alatta...", vele szemben, a bejárati falon, az ajtó fölött pedig két jelenet volt felakasztva, a „Pokol, es Menjorszagh Képe".77 Az ábrázolások ilyetén részletezése az adott körülmények mellett egyértelműen koncepciót jelöl, és programot fogalmaz meg, amiből az derül ki, hogy a kiemelten elhelyezett műtárgyegyüttessel a tárházhoz, mint gyűjteményhez — tényleges funkcióját gondolati síkon kiegészítve — Nádasdy eszkatológikus tartalmat és értelmezést kapcsolt. A szándék egyértelmű, mivel a képtémáknak ebben az összetételében a 'négy végső dolog' megjelenítésére és jelentőséggel való felmutatására ismerhetünk; közülük három, az ítélet, a Menny és a Pokol festményeken, míg a Halál a feszületen, Krisztus kereszthalála által jelent meg. Ez a koncepciózus módon érvényre juttatott eszkatológiai dimenzió ugyanakkor viszonylagossá is tette, illetve egy hozzáadott értelemmel egészítette ki a tárház, a kincstár lényegét, amennyiben, mint egyfajta tárgyiasult Vanitas-ábrázolás, a valóságosan felhalmozott ötvöstárgyakkal (a Vfomfas-csendéletek, Klenodienschrankok gyakori szereplőivel) az élet elmúlására, az evilági gazdagság hiábavalóságára figyelmeztetett.7 8 A tárházban összegyűjtött hatalmas vagyon mellé Nádasdy ezen a módon — kortársainak és utódainak — egy morális intést, útmutatást is mellékelt, amikor a műalkotások sa-76 Itt szeretném megjegyezni, hogy Sárvár eggyel korábbi, 1633. október 20-án, Nádasdy Pál halálát követően felvett tárház-leltára (MOL E 156 UetC Fasc. 89. Nr. 9, Anno 1633 die 20 octobris Az Sárvári Tarhazban levő ezüst arany minek, ruhazatnak, és szinden egyeb feleben levő marimnak Inventalasa, az szegeny Ur halala utan, ielen leven Aszonyom eo Na(gysa)ga akarattyabul. Torok János Ur, Horvatt Balint, Kaldi Ferencz, Ratki György [...] Berthalan Zvonaricz István és Potyondi Ferencz Uramek) a hátrahagyott értéktárgyakra, illetve — főként — az értékesebb ruhaneműekre vonatkozóan íródott, így az ott őrzött festmények összeírása az inventálás szempontjába feltehetően nem tartozott bele. Erre a körülményre Kiss Erika hívta fel figyelmemet. A leltár eddigi közlései: A MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának forráskiadványai XVIII. U et C. 6. füzet. Bp. 1981. 191-192. (részleges közlés); ill. Reiehardt Gabriella: Nádasdy Pál javai Sárváron 1633-ban. Honismereti Híradó Sárvár 27. (2009: 1-2. sz.) 49-60. 77 Schoen A.: A sárvári vár kincsei i. m. 269, 284. 78 Ugyan másfajta ikonográfiái utalások alapján, de a Kunstkammer-tárgyak, valamint a Vanitastartalom és a végső dolgokra való figyelem közötti összefüggést mutatja ki Christoph Heinrich is Georg Hinz egy 1666-ban festett Kunstkammerregal-kompozíciójának (Hamburg, Kunsthalle; további változatai: Potsdam; Koppenhága; amerikai magántulajdon) elemzésében: Christoph Heinrich: Zum Lob der Kunst, der Dänen und der göttlichen Verheißung. In: Das Kunstkammerregal von Georg Hinz. Hamburg 1996. 21-22. (Die letzten Dinge című fejezet). Érinti az összefüggést Hinz fenti képe, valamint annak egy további változata kapcsán: Christian Theuerkauff: Zum Bild der „Kunst und Wunderkammer" des Barock. Alte und Moderne Kunst 11. (1966) 14.
