Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Buzási Enikő: Nádasdy Ferenc országbíró rezidenciáinak festészeti berendezéséről. Számok és következtetések
908 BUZÁSI ENIK.Ö gyarországi törökellenes képzőművészeti reprezentációban — a jelentősebb katonai vezetők révén — alkalmasint kiemelten helyet kapott a Habsburg Monarchia haderejének katonai szerepvállalása is. Sárvár esetében ez ráadásul a díszterem törökellenes harcokat családtörténeti összefüggésbe helyező festészeti programjának párhuzamaként történt. Hogy Nádasdy tudatosan és egy egységes reprezentációs elképzelés szerint fűzte össze a díszterem és a — főlépcső közbeiktatásával — lényegében vele érintkező, illetve saját lakosztályához csatlakozó, a 20 egészalakos „Generals Bild."-nek helyet adó nagyterem díszítőprogramját, azt az utóbbi terem kiképzéséről tudott további adatok is igazolják. Nádasdy 1657-ben ugyanis megbízást adott Andrea Bertinallinak a díszterem melletti központi lépcső, valamint a család lakrészeit magukba foglaló épületszárnyak emeleti termeinek stukkóval való díszítésére.67 A feladatot részletező február 22-én kelt megrendelői utasításból megtudhatjuk,6 8 hogy stukkót szánt a délnyugati szárny, azaz a „leányasszonyok" három szobájának boltozatára, továbbá a mellettük elhelyezkedő negyedik helyiségbe, és stukkóval kívánta díszíttetni a saját lakrészének helyet adó új nyugati szárny teremsorát is. Lakosztálya hátsó lépcső felől nyíló, ismeretlen rendeltetésű kisebb szobájába „szabad kézzel" formált stukkatúrát kért, és ugyanitt a kandalló fölé saját és felesége stukkó-címereit rendelte meg, a lakrész további helyiségeibe pedig, így a generális-képek sorát tartalmazó nagyterembe, sablonnal nyomott, négyzetes keretbe foglalt kartusokat {„Quadratur Chartelln")69 kívánt kialakítani,7 0 a sarko-67 Tóth M.: A sárvári vár építéstörténete i. m. 249., 252. Az 1657. évi megbízást Rózsa György a csatakép-freskókkal díszített nagyterem stukkódekorációjára szóló megrendelésnek értette még {Rózsa Gy.: Magyar történetábrázolás i. m. 108.). Később a díszterem-freskók mesterének meghatározása kapcsán Galavics Géza érintette a stukkók kérdését, de datálásuk nélkül: Galavics Géza: A török elleni harc és egykorú világi képzőművészetünk (Attribúció és műfajtörténet). Művészettörténeti Értesítő 25. (1976) 2. 68 MOL E 554, Magyar kincstári levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Városi és kamarai iratok, Jankovics-gyűjtemény, 85. d. 1662. sz., 3538. Neve a forrásban: „Andrea Berdinalli Stokator". Nagyon köszönöm Király Péternek a forrás pontos fordítását, illetve az értelmezésében nyújtott segítségét. Bertinallira legújabban: Allgemeines Künstler-Lexikon. Die bildenden Künstler aller Zeiten und Völker. Hrsg. K. G. Saur. Bd. 10. München-Leipzig 1995. 95-96. 69 Vö. a sárvári díszterem mennyezetén, a sziszeki csata-ábrázolás két végén látható, stukkónégyzetbe foglalt kartusokkal. L. reprodukálva Galavics G.: A török elleni harc i. m. 32., 33. kép. 70 Itt szeretnék kitérni arra, hogy a stukkátornak szóló megbízás egy helyen a feladatot, illetve a mennyezetek számát tekintve nem egyezik meg az 1669. évi leltárban leírt helyiség-beosztással, és az ott megadott helyiségszámmal. Minthogy a leltár egyébként még az olyan „kisebb rekesztéseket" is feltünteti, amelyekben nemhogy műtárgy, de gyakorlatilag berendezés sem volt, az inventálást ilyen tekintetben korrektnek kell tartanunk. Az eltérést Nádasdy lakrészében találjuk, a hátsó lépcsőhöz legközelebb eső, kandallós szoba („Harmadik ház") és a császári generálisok portréit tartalmazó nagyterem („Kötődik Haz") között, ahol a leltár csupán a „Negyedik ház"-nak, Nádasdy szobájának mondott helyiséget tünteti fel. A megbízás szerint a két szélső tér között négy kisebb is volt („die darzwisch[en] gelegene vier Kleine Gewölben"), amelyeket mind négyzetes keretbe foglalt kartusokkal kellett díszíteni. Az ellentmondás egyféleképpen oldható fel, amit egyébként a szobák leltárbeli leírása más módon alá is támaszt, hogy Nádasdy lakrészét és a mellette fekvő nagytermet egy — esetleg ugyancsak tagolt — folyosó kísérte. Ezt a leltárban megadott ajtó-számok is igazolják: a hátsó lépcső felé eső kandallós szobában és Nádasdy szobájában két-két ajtó volt, míg a nagyteremben csak egy, mái-pedig a Bertinallinak szóló megbízás a toronyaljból induló és az emeletre felérő lépcsővel kezdi a feladatok sorolását, vagyis a nagyteremmel kezdődő nyugati szárny a lépcső felől teljes egészében megközelíthető volt. Ez egy ajtó mellett csak úgy képzelhető el, ha a nagyterem nem közvetlenül a lépcsőre nyílott, hanem egy, a lépcsővel érintkező folyosóra. Ha ez a szobák számát követve
