Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
88 SZŐKJE ZOLTÁN kivonulást Amerika mindmáig egyetlen „vesztes háborújából," másrészt legalább a látszatát fenn akarták tartani annak, hogy Washington — egy különbéke megkötésével — nem mondja fel egyoldalúan dél-vietnami szövetségesével szemben vállalt kötelezettségeit. A politikai áttörés 1972 októberében következett be, amikor a hanoi vezetés — ismét súlyos kudarccal végződött húsvéti offenzívája fényében — belátta, hogy döntő katonai győzelmet nem érhet el az amerikai csapatok teljes kivonása előtt. A szemben álló felek egy úgynevezett „standstill" vagy „status quo" tűzszüneti egyezmény kidolgozásában állapodtak meg. Ennek lényege, hogy mindkét fél megtartja a tűzszünet pillanatában általa birtokolt területeket, de nem törekszik újabbak megszerzésére, vagyis beszünteti a harcot, a csapatok pedig a helyükön maradnak a politikai megállapodás létrejöttéig. Ez az egyezség azonban, szöges ellentétben állt mindkét fél végső céljával. Hanoi sohasem mondott le az ország újraegyesítéséről, Washington pedig „politikai rendezés" alatt a déli Thieu-rezsim életben tartását és a koreai tűzszünethez hasonló megoldást értett. Ebben a helyzetben kérték fel a Magyar Népköztársaságot, hogy Indonézia, Kanada és Lengyelország mellett negyedikként vegyen részt az NEFB munkájában. A hivatalos és nyilvánosan is hangoztatott álláspont szerint „a NEFB-ben való részvételt a magyar kormány attól az óhajtól vezérelve vállalta, hogy ily módon is hozzájáruljon mind a vietnami béke, mind pedig az általános nemzetközi enyhülés ügyéhez."16 4 A tárgyalásos rendezéssel kapcsolatban szerzett negatív tapasztalatai, valamint a tűzszüneti konstrukció nyilvánvaló életképtelensége fényében a magyar pártvezetés ezúttal úgy gondolta, mindkét cél elérésének legegyszerűbb és számára legelőnyösebb módja, ha a vietnami hazafiak mielőbb megnyerik a háborút. (Arra azonban senki, így a magyarok sem számítottak, hogy ez alig több mint két év leforgása alatt bekövetkezik.) A magyar fél ennek megfelelő instrukciókkal látta el a Dél-Vietnamba küldött magyar békefenntartó kontingens vezetőit. Czinege 1973. március 2-án egy Púja Frigyesnek küldött szigorúan titkos feljegyzésben felvázolta a NEFB magyar tagozatának „speciális" feladatait, „bár azok egy része" — írta a honvédelmi miniszter — „még ilyen okmányban sem kerülhet részletes kifejtésre."16 5 E szerint a magyar tagozatnak a Párizsi Egyezményben rögzített rendelkezések végrehajtásánál „lényegesen szélesebb és többrétű feladatot kell megoldania ahhoz, hogy elősegítse a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió Indokínára vonatkozó mindenirányú tevékenységének eredményességét." A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a tűzszünet ellenőrzése során „egyértelműen a VDK és DIFK érdekeit kell képviselni. Ezt elsőrendű politikai feladatnak kell tekinteni, amit nem lehet 'pártatlan magatartással' végezni." A magyar békefenntartók kiemelten fontos feladatként kapták a térségben alkalmazott korszerű amerikai 164 „Tagságunk a vietnami Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottságban /NEB/," 1973. március 9., MOL, Külügyminisztérium, 1973, Vietnami Nemzetközi Ellenőrző Bizottság Magyar Tagozata, TÜK iratok, XIX-J-63-a, 003109/1/1973, 20. doboz. 165 Czinege Lajos feljegyzése Púja Frigyes külügyminiszter-helyettes részére, „A NEFB magyar tagozatának feladatai és irányításának elvei," 1973. március 2., MOL, Külügyminisztérium, 1973, Vietnami Nemzetközi Ellenőrző Bizottság Magyar Tagozata, TÜK iratok, XIX-J-63-a, 003107/ 9/1973, 17. doboz.
