Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Buzási Enikő: Nádasdy Ferenc országbíró rezidenciáinak festészeti berendezéséről. Számok és következtetések
896 BUZÁSI ENIKŐ hangvételű írása a magyar előkelők arcképeinek újbóli felsorolásán túl mindazonáltal inkább megalapozatlan és módszerében vitatható próbálkozás arra, hogy a Nádasdy-leltárakban szereplő festmények némelyikét a bécsi császári gyűjtemény egyes — főként itáliai — darabjaival azonosítsa.7 Egyértelműnek látszik, hogy a két kutató szempontjait a századforduló idejének jellemzően tárgyközpontú értékszemlélete irányította (ami alatt a történeti vonatkozású és iparművészeti tárgyak elsőbbsége értendő), ám egyoldalú érdeklődésükben szerepe lehetett annak is, hogy a Sitte által feltárt és feldolgozott összeírások (melyeknek számát Takáts tovább bővítette) a részletesen adatolt ötvösneműekhez képest a képzőművészeti anyagra nézve túl kevés információt tartalmaztak ahhoz, hogy az akkori kutatási preferenciáknak megfelelő értékelésre, következtetésre jussanak belőlük. Mi tagadás, ez utóbbi téren ma sem vagyunk könnyebb helyzetben, annak ellenére, hogy a Nádasdy Ferenc tulajdonában volt művekre és tárgyakra vonatkozóan jelenleg 46 olyan leltárt ismerünk, amelyik 12 helyszín, illetve gyűjteményi egység teljes vagy valamilyen szempont szerint készült összeírását tartalmazza. Az alább hivatkozott inventáriumok az 1646 és 1682 közötti évekből valók, közülük több egyazon anyagrészre vonatkozik, az összeírás alkalmának és céljának megfelelő, változó információ-mennyiséggel. Az abból leszűrhetők értékelésével most arra törekszünk, hogy lehetőség szerint rekonstruáljuk Nádasdy környezetének képzőművészeti Jellegét", egyúttal körvonalazva annak szerepét az országbíró közéleti pályáját kísérő „imázs-építésben" is. Az 1669. évi leltársorozat létrejöttéről és összefüggéseiről Az áttekintés és összegzés alapját — a célszerű egyidejűség érdekében — az 1669-ben készült összeírások adják. Felvételükre egy olyan leltározási folyamatban került sor, amit maga Nádasdy rendelt el, illetve ami a leltárszövegek megjegyzései alapján néhol az ő személyes felügyeletével és részvételével zajlott. Információtartalmuk többrétegű: egyfelől mert az egyes helyszíneken az országbíró idejére jellemző állapotot tükrözik, másfelől mert azokban az esetekben, ahol kimutatható Nádasdy közreműködése, a megadott adatokból következtetéseket vonhatunk le arra nézve, hogy ő maga mit tartott fontosnak a tárgyról rögzíteni. Ilyenkor nemcsak a közlés, de éppenséggel annak hiánya is bizonyos esetben információnak minősül. Az 1669-ben történt inventálás egy olyan számvetés része, amelynek valószínűleg még nem ismerjük minden dokumentumát, de amelyből fennmaradt egy vaskos folió-kötet, több helyszín, illetve ingóság-állomány összeírásával.8 Pottendorf berendezésének, valamint alsó és felső tárházainak számbavételével kezdő-7 Nádasdy mecénás-tevékenységével utoljára Rózsa György foglalkozott átfogóan és alapvetően, aki felhívta a figyelmet (egy-egy erőltetett azonosítás helyreigazításával) arra, hogy a Nádasdygyűjtemény egykori mű- és ötvöstárgyainak meghatározása csak az egyes művek provenienciájának végigkövetésével, adataik lehetőség szerinti minél pontosabb feltárásával és figyelembe vételével lehetséges. Rózsa György. Magyar történetábrázolás a 17. században. Bp. 1973. 13-80., 107-141., itt különösen 140. 8 Magyar Országos Levéltár, Budapest (a továbbiakban MOL); E 185 (Magyar kincstári levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Archívum familiae Nádasdy).
