Századok – 2010

KÖZLEMÉNYEK - Viskolcz Noémi: Nádasdy III. Ferenc gyűjteményei

Viskolcz Noémi NÁDASDY III. FERENC GYŰJTEMÉNYEI1 Egy kiemelkedő gyűjtéselmélet a 16. századból Az elmúlt két-három évtizedben rendkívüli módon megnövekedett a kora újkori műgyűjtéssel és a gyűjteményekkel foglalkozó szakirodalom.2

Nem csupán az egyes gyűjtemények történetét és intézményesülését, hanem a korabeli gyűjtéselméleteket is vizsgálják a kutatók. A „hogyan és mit gyűjtsünk" kérdésre az egyik legfontosabb, rendszerező jellegű tudományos választ a belga Samuel Quiccheberg (1529-1567) írta a 16. században. Quiccheberg a bázeli és ingolstadti egyetemeken folytatott tanulmányai után a Fugger családhoz került Augsburgba, ahol könyvtárosként működött. 1559-ben V Albrecht bajor herceg szolgálatába állt, ahol elsősorban a képtár gondozása volt a feladata, miközben már dolgozott elméleti művén, a herceg segítségével kiadott Inscriptiones vel tituli theatri amplissimi (München 1565) című értekezésén. Úgy tűnik, egyfajta művészeti tanácsadói szerepet töltött be Münchenben, ismertek az V Albrecht megbízásából Itáliában tett utazásai az 1560-as évekből. Mély benyomást tett rá Ulisse Aldrovandi bolognai múzeuma, illetve a firenzei nagyherceg, Francesco de Medici gyűjteménye.3 Említett művében nem csupán azt vázolja fel, hogy milyen egy ideális múzeum, hanem praktikus tanácsokat is ad a gyűjtőknek.4

Hatott rá természetesen V Albrecht lenyűgöző gyűjteménye, illetve maga is hatással volt a gyűjtemény alakítására, hiszen éppen ekkor kezdtek nagyszabású építkezést Münchenben, hogy a herceg képei, szobrai és egyéb műkincsei számára megfelelő környezetet biztosítsanak.3 1 A tanulmány megírását az OTKA K 71982 sz. kutatási programjának támogatása tette lehetővé. Itt köszönöm meg Király Péter, Kiss Erika és Pálffy Géza tanácsait és észrevételeit, amelyeket a tanulmány készítése során nyújtottak. 2 Csak néhány példa az elmúlt évekből (a teljesség igénye nélkül): Horst Bredekamp: Antikensehnsucht und Maschinenglauben. Die Geschichte der Kunstkammer und die Zukunft der Kunstgeschichte. Berlin 1993.; Paula Fiiullen: Possesing Nature: Museums, Collecting, and Scientific Culture in Early Modern Italy. Los Angeles 1994.; Macrocosmos in Microcosmo. Die Welt in der Stube. Zur Geschichte des Sammeins 1450 bis 1800. Hrsg. Andreas Grote. Berlin 1994.; Geza von Habsburg: Fürstliche Kunstkammern in Europa. Stuttgart-Berlin-Köln 1997.; Origins of Museums: the Cabinet of Curiosities in 16. and 17. Century Europe. Ed. Oliver Impey - Arthur MacGregor. London 2001.; hasznos link még: www.kunstkammer.at; a magyar műgyűjtésről összefoglalóan Sinkó Katalin - Viskolcz Noémi: Műgyűjtemény. In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. 7. köt. Szerk. Kőszeghy Péter. Bp. 2007. 480-490. 3 Harriet Roth: Der Anfang der Museumslehre in Deutschland: das Traktat „Inscriptiones vel Tituli Theatri Amplissimi" von Samuel Quiccheberg. Berlin 2000. 3-11. 4 Uo. 2. 5 Dorothea und Peter Diemer: Das Antiquarium Herzog Albrechts V von Bayern Schicksale einer fürstlichen Antikensammlung der Spätrenaissance. Zeitschrift für Kunstgeschichte 58. (1995) 55-104.