Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - A 17. századi arisztokrata udvari kultúra formái Nádasdy Ferenc mecenatúrájának példáján. Egy interdiszciplináris kutatócsoport bemutatkozása (Buzási Enikő)
EGY INTERDISZCIPLINÁRIS KUTATÓCSOPORT BEMUTATKOZÁSA 851 Valamennyi terület között a korábbi ismeretekhez mérten leginkább hiánypótlóak Király Péternek a Nádasdy-udvar zeneéletére vonatkozó kutatásai. Erre nézve újabb forrásadatok kerültek elő a zenészek szociális helyzetére, az udvari alkalmazottak között elfoglalt helyükre, megbecsülésükre és egymáshoz való rangsorrendjükre vonatkozóan. Tisztábban látjuk a Nádasdy-udvar zenei életének messzebbre — köztük elsősorban Bécsbe — vivő kapcsolódási pontjait, a Nádasdy-zenészegyüttes felépítését, valamint rendelkezünk egy terjedelmes zenésznévsorral, sőt bizonyos esetekben életutak is tisztázódtak. Kiderült, hogy Nádasdy 1640-től 1663-ig rendszeresen foglalkoztatott külföldi zenészeket, és nem is keveset: a bécsi udvarral tartott szoros kapcsolat, az egykorú osztrák-cseh-morva főúri/főpapi udvarok zenei életével való szintbeli azonosság a Nádasdy-mecenatúra többi területéhez hasonló képet mutat. Kiss Erika eddigi munkája a korábban csak tárgyleírásokból körvonalazható Nádasdy-kincstár pontosabb ismeretére nézve jelentett komoly előrelépést: gyűjteményi jellegét, összetételét, a tulajdonos igényeit, gyűjtői koncepcióját a források e gyűjtemény-típusra vonatkozó kritikai vizsgálata alapján ma már nem csak pontosabban, de egészen másképp ítélhetjük meg. A források értékelése korábban elérhetetlen információkkal is szolgált a kutatás számára Nádasdy és általában a Magyar Királyság főurainak luxusmechanizmusára vonatkozóan, valamint arra a nálunk újfajta, Európában korszerűnek minősülő „intézményesülési" folyamatra nézve, ami a Nádasdy-kincstár személyzetének megismerése és összetétele révén bontakozott ki. Emellett az egykorú dokumentumok alapján bizonyos folyamatok eddig nem látott „távolságig" követhetők, sőt beláthatok lettek: a megrendeléstől, majd kifizetéstől egészen a felhasználásig - amik a tárgyak hiányában azok anyagára és kivitelezésére nézve is fontos ismereteket továbbítanak. Mindez kiegészülve az ötvösművek szállítóinak nevével és hovatartozásukkal, tudottabbá tette egyes mesterek és szállítók hazai forgalmát, tevékenységét, ezáltal jobban lehatárolva azt a szűk megrendelői kört, amelybe az országbíró is tartozott. Mindezek az ismeretek együttesen pontos rálátást adnak arra, hogy „újító megrendelőként" mi volt Nádasdy szerepe az ekkor meginduló folyamatokban. A Nádasdy-leltárak talán a különböző rezidenciák képzőművészeti anyagára nézve tartalmazzák a legkevesebb információt - legalábbis az értékeléshez szükséges konkrét jellemzőket. Dokumentált festészeti berendezésüket egységben szemlélve azonban jobban ráláthatunk az egyes helyszínek rezidenciális funkciójára és használatuk mértékére, de legfőképpen arra, hogy milyen — egymástól eltérő — reprezentációs szerepet szánt Nádasdy két legfontosabb várának, a Stammburgként berendezett és fenntartott (de általa már nem, illetve alig lakott) Sárvárnak, valamint az utolsó tíz évben lakhelyét jelentő Pottendorfnak. Buzási Enikő a festmények berendezésként való „használata", illetve gyűjteményi jellege alapján vont le többirányú konklúziót. Kiderült, miként tette Nádasdy képzőművészeti gyűjteményeit reprezentációja részévé, ahogy az is, hogy két legfontosabb várának reprezentációs karaktere koncepció-alapon különbözött egymástól, minthogy annak más-más területét képviselte. Megállapítható lett, hogy Sárvár, de különösen Pottendorf festészeti anyaga (elsősorban portréi) révén Nádasdy saját közéleti helyét „kétirányú" személyi és politikai reprezentációval határozta meg, és általa
