Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
748 VELKEY FERENC magyarok"), de általában a hallgatósággal (a követi karral) vagy áttételesen az országgyűléssel vállalt közösséget fejezi ki. Természetesen ez a felhívásokban megjelenő „mi" is kiterjesztődik a teremben lévőkről a nemzet egészére, már amennyiben az országgyűlés az „egész" nemzetet reprezentálja. A politikai retorika megszokott, a hallgatósággal együvé tartozást kifejező grammatikai fordulata e felszólalásban nemcsak a kapcsolatteremtés fontos eszköze: a beszéd utolsó harmadában a szónok a megszólítottakkal több szinten is hangsúlyozottan közösséget vállalt. Rövidsége és üzenete miatt is erős hangsúlyt kaphatott az a kijelentés, amelyik a „élet-halál" dilemma után azonnal a megoldáskeresés jegyében hangzott el: „A gyógyszer azonban kezünkben van." Nemcsak a közös felelősségét, hanem a cselekvés lehetőségének pozitív üzenetét is hordozza. Azaz, az ország sorsa nem a fátum kénye-kedve szerint fog alakulni, hanem magának a nemzetnek a kezében van a döntés. Sőt a „gyógyszer" szó még erőteljesebben arra utal, hogy a betegség és a gyógymód ismert (legalábbis a szónok ismeri!) és ezért a hallgatóságnak (a nemzetnek) csak a megfelelő, (a majd általa megjelölt) receptet kell követnie.13 9 A „gyógyszer" lényegét azonban csak később határozta meg. Az idézett mondatot a BpH a PH és a PZ adta vissza csaknem teljesen megegyező formában. A lényeges szavak mindkét magyar változatban pontosan ugyanúgy szerepelnek, csak a BpH az ellentétet kifejező fordulatot előre tette („Ez ellen...") a PH pedig a mondatba illesztette („azonban"). A következő feszültségteremtő gondolat után („reform vagy anarchia") — a szükségszerű ellenpontozás jegyében — ismét egy felhívás sugallja a cselekvés lehetőségét. Széchenyi azonban nem tehetett nagy hangsúlyt erre a fordulatra, mert az, a négy közlésében négy teljesen eltérő mondat (tagmondat) formájában olvasható. A négyféle változat kétségtelenné teszi, hogy azon a helyen valóban elhangzott egy felhívó jellegű mondat, mert csak az NU elnagyolt, egy későbbi tartalmat előrevetítő verziója leíró („Az utóbbitól a rend megmentendi a hont stb. stb."). A PH általános alanya sehol máshol nem szerepel („ezek közt kell választani"). A BpH mondata nem illeszkedik harmonikusan nyelvi környezetéhez: az „ennek elejét kell vennünk" fordulat egy választói mellérendelés után következik. A PZ pedig csak a T/l-es alanyt erősíti meg: „az utóbbi ellen a képességet saját magunkban keressük és találjuk meg." A változatok száma egyértelműen bizonyítja, hogy ez nem volt kiemelt megjegyzése a szónoknak. Az áttételes közösségteremtő fordulatok után, a beszéd utolsó harmadában egymást érik a közvetlen gesztusok. Önmagában is jelentős üzenetértéke 139 Széchenyinek egyik kedvelt analógiája a reformer - nemzet - aktuális feladat modellálására a helyes diagnózist felállító orvos - beteg - gyógyszer hármasság. Különösen az 1840-es évek vitairataiban érvelt ezzel a képpel, miután a Kossuthtal szembeni kritika jegyében A kelet népében először részletezte. Kossuth már a Feleletben bemutatta a modell gyenge pontjait (elsősorban a demokratikus társadalom-szervezéssel és a modern politika játékszabályaival való ellentétét), s különösen azt kifogásolta, hogy az orvos szerepét Széchenyi kizárólag sajátjának tekinti. SzIÖM 5. 241. és 422-423. Bár az értelmezőben e beszéd kapcsán is felmerül az a számtalan „gyógyász'' kép, amely végig kísérte a vita „autobiographiai" vonulatát, mégsem érdemes azokat a 14-i beszéd szimpla „gyógyszer" metaforája mögé állítani.
