Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 733 Széchenyi hatékony sajtóválasztmányi munkáját illetően, s így kommentálta sikertelen kapcsolat-felvételi kísérletét: „A sajtó és évenkinti orszgy. választmányba behoztam, ha ugyan erejét és akaratát ennek meg lehetne nyerni. O talán a diétái dolgot úgy mellékesen akarja vinni, [,..]."109 Méltán tételezhetjük fel Szemere gondolatait követve, hogy a sajtóügyi előkészületek elmaradásában a nemes gróf „elnöki nemtörődömsége" fontos szerepet játszhatott. Az okokat keresve első helyre kívánkozik saját érve, hiszen valóban erősen foglalkoztatott deputáltja volt a diétának. Azonban nem elégedhetünk meg pusztán az ő magyarázkodásával. Számba vehető még „az elnök" januári betegsége, az országgyűlés történéseinek őt jobban foglalkoztató problémái, és az is, hogy a kérdés nem volt „hétköznapi" aktualitás a számára, mivel a hírlapok immár szabadabban számolhattak be a diéta eseményeiről. Jelentősen hozzájárulhatott a sajtóügyi előkészületek elmaradásához Széchenyi viszonyulása a kérdéshez. Nem volt szerencsés, hogy egy olyan politikust választottak a deputáció elnökének, aki a sajtóügyet, adott stádiumában nem feltétlenül tekintette „szívügyének". Mint naplóbejegyzése tanúsítja még március 14-én is kételkedett a rendezés időszerűségében és a sajtószabadság követelményének konfrontativ, elvi jellege ill. akkori politikai állásával ellentétes ellenzéki argumentációja sem azonosította az üggyel.110 Mindezek miatt érthető a sajtóügyben megszólított Széchenyi kellemetlen helyzete, de az is, hogy miért léptek fel kritikusan vele szemben a sajtószabadságot azonnali deklarációval követelő politikusok. Hosszas polémia azonban nem bontakozott ki a tárgyról illetve a választmányülés időpontjáról, mivel az alapelvek tekintetében nem voltak lényeges nézetkülönbségek, s ezért Kossuth a kérdést lezáró, felirat-védő beszédében joggal rögzítette, hogy „a sajtóügy annyira tisztában van, hogy a törvényt nem vitatni, hanem csak leírni kell."111 Valóban szükségtelenné vált a hosszas választmányi működés, s így a vita következtében, a követi kar nyilatkozatának szellemében a deputáció a lehető „legrövidebb idő alatt" eljárt, és még 14-én este megbeszélést tartott Széchenyinél.112 109 AFÉSzL I. 65. 110 Lásd a Madarászékra vonatkozó fentebb idézett kritikus megjegyzését: „Ezek sajtószabadságot akarnak". (SzIN 1207.) Ezt az érvet hangsúlyozza: Bényei M.: A reformkori i. m. 84. és erősíti Siklóssy László hosszabb fejezetnyi („Széchenyi a sajtónyilvánossági problémák útvesztőjében") elemzése. L. Siklóssy L: Az országgyűlési i. m. 271-284. Széchenyi mentegetőző megnyilatkozásán kívül nincs egykorú forrásszöveg a kérdés magyarázatára, ezért használtunk a lehetséges okok felsorolásakor feltételes módú igealakokat. A januári - februári történések alapján bármelyik ill. mindegyik együttesen is valószínűsíthető. Szemere fentebb idézett levele (némileg más összefüggésben) éppen a szempontok összetettségére utal: „Széchenyi most beteg; ha nem beteg jön-megy conferálgat [konferenciázik], velem többször már, de ő vele nem lehet beszélni. [...] Ő talán a diétái dolgot úgy mellékesen akarja vinni." AFÉSzL I. 65. 111 Kossuth elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a sajtószabadság elve a feliratban lényegét tekintve benne van, (vagy legalábbis bele érthető), s ezért nem érdemes a fölírást vitatni, hanem helyesebb a szükséges törvényszöveget mihamarabb előkészíteni (leírni). Pest követe beszéde végén meg is fogalmazta a választmány által rögzítendő alapelveket. PH március 18. ill. NU március 21. Továbbá: KLÖM XI. 654-657. és Kosáry D.: A forradalom i. m. 34. 112 A vita konklúzióját összegezte a nyilatkozat: „[...] meghagyatott a sajtótörvény kidolgozásával megbízott választmánynak, hogy azon előmunkálatok nyomán is, melyek a múlt országgyűlési irományok között feltalálhatók, a legrövidebb idő alatt járjon el." Nyilatkozata a követi karnak küldőihez. PH. március 18. Arról nem szólnak a források, hogy pontosan mi történt a választmány
