Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
70 SZŐKJE ZOLTÁN „Radványi Jánosnak a baráti szocialista országok kormányai egyeztetett külpolitikai álláspontja és egyetértése alapján megbízatása volt arra, hogy a vietnámi háború megszüntetése, e háborús konfliktus megoldása érdekében a Vietnámi Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok kormánya között közvetítsen."7 8 Brit és amerikai levéltári források egyaránt megerősítik, hogy a magyar diplomácia — Kína, Észak-Korea és Albánia kivételével — „az egész kommunista blokk" képviseletében ajánlotta fel, hogy amennyiben az amerikai bombázások szünetelnek, az Észak-Vietnami vezetés hajlandó lesz tárgyalóasztalhoz ülni. A szovjet blokk álláspontját a Külügyminisztérium 1966. január 11-ei keltezésű — tehát az érvényben lévő bombázási moratóriummal és az éppen zajló magyar diplomáciai akcióval egyidejűleg megfogalmazott — összefoglalója konkrét, egyértelmű formában szögezte le: „A Dél-Vietnamban jelenleg folyó nemzeti felszabadító harc és polgárháború az amerikai imperializmus közvetlen katonai intervenciójával szemben a döntő katonai győzelmet önerejéből nem vívhatja ki. A mindenáron való katonai győzelemre törekvés akkor, amikor nincsenek meg annak reális kilátásai, állandósítja a háborút, mérhetetlen szenvedést okoz a vietnami népnek, megmérgezi a nemzetközi légkört, és lehetetlenné teszi annak javítását, növeli más tűzfészkek fellángolásának és a világháborúnak a veszélyét. Ezért arra kell törekedni, hogy a béke és a haladás erői döntően politikai eszközök alkalmazásával a vietnami nép érdekeit érvényre juttató megoldást kényszerítsenek ki az amerikai agresszortól."7 9 Brezsnyev és Podgornij 1965. januári látogatásáról írásbeli forrás eddig nem került napvilágra, így egyelőre tisztázatlan, hogy a magyar vezetés önként vállalkozott-e a feladatra vagy pedig arra Brezsnyev kifejezett kérése alapján került sor. Eddigi ismereteink szerint a szovjet pártfőtitkár májusban kérte meg Kádárt, hogy küldjön magyar pártdelegációt Hanoiba. Brezsnyev ekkor közli a magyar vezetőkkel azt is, hogy az amerikai tárgyalási szándékot komolyan kell venni, arról azonban nem beszél, hogy Budapest Washington felé is tegyen kezdeményező lépéseket. A „magyar csatorna" kiépítése viszont kétségkívül már koratavasszal, március-április folyamán megkezdődött. így talán nem teljesen alaptalan az a feltételezés, hogy már a januári Kádár-Brezsnyev megbeszélés során maga a magyar pártfőtitkár ajánlotta fel Budapest ilyen irányú segítségét, vagy elfogadta Brezsnyev erre vonatkozó felkérését. Ezt támasztja alá a szovjet és a kínai pártvezetés között 1965. április-június folyamán lezajlott levelezés is, amelyből világosan kiderül, hogy Koszigin már februári hanoi és pekingi látogatása során igyekezett meggyőzni mind a kínai, mind a vietnami vezetőket, hogy tegyenek közös lépéseket a tárgyalásos rendezés irányába. A kínai pártvezetés június 14-ei levelében8 0 azzal vádolta Koszigint, hogy amikor februárban, útban Hanoi felé megállt Pekingben, hangsúlyozta, hogy az USA-t 78 A Külügyminisztérium feljegyzése a Belügyminisztérium Vizsgálati Osztálya számára, 1968. február 3. „Vizsgálati dosszié Radványi János és tsa. Ügyében," Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL), 3.1.9. V-154. 377. 79 „A vietnami kérdés," 1966. január 11., MOL, Külügyminisztérium, 1966, Vietnam, TŰK iratok, 00866/1966, XIX-J-1-j, 111. doboz. 45. Szinte szórói-szóra ugyanezt az álláspontot fogalmazta meg Maneli is 1971-ben (!) megjelent könyvében (1. Maneli, M.: War of the Vanquished i. m. 176-181.) Az egykori lengyel diplomata műve éppen úgy szubjektív visszaemlékezés, mint Radványi 7 évvel későbbi könyve, az amerikai vezetés -— nem véletlenül — mégis inkább Radványi verziójának adott hitelt. 80 A KKP KB és a Kínai Népköztársaság Államtanácsa levele az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa részére, 1965. június 14. MOL M-KS 288.f.9/1965/5.ő.e. p 28-37.
