Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
718 VELKEY FERENC A Pester Zeitung német változatának sajnos nincsen igazi párhuzama. Bár az országgyűlési híradások gyorsasága tekintetében helyzeti előnyben lévő Preßburger Zeitung már a március 15-i számában beszámolt a nevezetes nap gyűléseiről, de — talán éppen a gyorsaság miatt —, hosszan nem időzött el a beszédeken.60 Széchenyi hozzászólását sem közölte (nem is kivonatolta), hanem csak őt is semlegesen megemlítette a beszélők között.6 1 A másik jelentősebb újság, amelyik bár hírt adott a napi eseményekről, de mégsem tért ki Széchenyi beszédére, a Hetilap volt. Ott csak Bernáth megszólalásáig követhetők a történések, s a lap Széchenyi beszédére sem akkor, sem később nem tért ki.62 A többi hírlap viszont komoly figyelemmel illette Széchenyi felszólalását. A Nemzeti Újság vele bezáróan még hosszan taglalta az eseményeket, de az utána következő felszólalásokat már hiányosan vagy kivonatosan közölte; a Jelenkor tudósítója pedig csak Kossuth, Tarnóczy és Széchenyi nevét említette konkrétan beszámolójában. Ezek az áttételes érvek csak erősítik, amit az egykorú sajtó viszonyulása, teljességre törekvő szövegvisszaadása kapcsán már megállapíthattunk: a tudósítók, lapszerkesztő (a kortársak) fontos eseménynek tekintették a nemes gróf március 14-i beszédét. A beszéd fogadtatása (hallgatói és olvasói) A hallgatóság reakcióit rögzítő hírlapok igazolták Széchenyi naplóbejegyzésének ítéletét is: „Tetszik." A Nemzeti Újság a közlés végén összegezte: „tetszés"; a Pester Zeitung is csak egyszer szakította meg a szöveget („hangos tetszés") és a végén rögzítette („ováció"), de a Budapesti Hiradó végig követve a rendek és a karzat megnyilvánulását, a Széchenyi kételyes álláspontját kísérő „zúgás" után, egyre közvetlenebbnek mutatta a közönség és a szónok viszonyát: „zajos tetszés" - „halljuk" - „helyeslés" - „éljenzés". Az általános lelkesedésben természetesen nem volt nehéz szónoki babért aratni, de, ha Széchenyi naplószövegének másik sorára gondolunk („Én szívemből szólok") máris valószínűvé válik, hogy a szóló és hallgatósága között nem pusztán formális találkozás történt. A Széchenyi beszédét övező közlelkesedésbe azonban disszonáns hangok is vegyültek. Elsősorban azért, mert az utóbb felszólalók közül néhányan a sajtóügyi bizottság Széchenyi által bejelentett másnapi ülését hosszadalmas és fölösleges procedúrának tartották. Justh József (Túróc) „a mai izenettel" kívánta fel-60 Természetes, hogy diétái híranyagaiban a PrZ volt a BpH mellett a leggyorsabb. Ez a helyzeti előnye a későbbi márciusi híradásaiban is megmutatkozott. Például a 15-i reggeli ülésről már 17-én, s a következő 18-iról 20-án beszámolt. 61 PrZ, 1848. márc. 15. 75. Zircularsitzung. Kossuth beszédét még hosszan (de nem teljesen) követte, utána azonban már csak a történéseket mutatta be. Később Kossuth további beszédeit és Szentkirályi megnyilatkozását idézte, de a többi fölszólaló csak megemlíttetett. A Széchenyire vonatkozó rész: „Nach der Rückkehr der deputation wurden auch die andern 2 Motionen des Führers der Opposition näher besprochen. Széchenyi, Tolnay, Madarász und Justh nahmen das Wort über jene vorgeschlagen Maßregeln Einiges anzugeben. Kossuth sprach wieder, [...]" Lásd még: Kosáry D.: A forradalom i. m. 211. 62 H, 1848. márc. 17. Amint korábban jeleztük, a beszámolót a Nemzeti Újságtól vette át. Bizonyosan folytatta volna híradását, de a következő, március 21-én megjelenő számig olyan sok minden történt, hogy már a 14-i kerületi ülés aktualitását vesztette.
