Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
714 VELKEY FERENC multak. Ez ellen a gyógyszer kezünkben van. Régi óhajtása, hogy Magyarország saját tengelye körül forogjon; e nélkül a progressio nem lehetséges, miután lelke szomjaz. Van azonban, mi aggasztja. A szomszédságban, hol az alkotmányos formák ismeretlenek, minden tűzre lobban s mi e tüzhez közel állunk. Vagy reform, vagy anarchia áll előttünk. Ennek elejét kell vennünk. Mikor Europa minden népe bomladozik, nekünk azon előny jutott, hogy bár hiányos, de alkotmányos basison állunk; a constitutionalis formákat megszoktuk, mikbe másoknak, értelmiségök mellett is bele kell okulniok. A magyar nemzetnek feladása volt: hajdan védfalául szolgálni Európának az ellenség ellen; most basisa lehet 's védője a dynastiának, provinciális léte megszünhetik és lesz anyaország. (Zajos tetszés.). Ennek kulcsa Pest és Ung követeinek előadásaiban rejlik. Nincs olly kicsi, ki becsületes és józan viseletével nemzetünk benefactora ne lehetne. Lelket kell tartanunk magunk közt. Politialis kötelékek nem igen divatoztak nálunk; ámde alig van nemzet, melly annyira megbecsülné magát, ha őszinte szót intéznek hozzá, mint a magyar. Pest követe szerint megszűnt köztünk minden pártszinezet; ezt állítja ő is, 's ha eddig divergált, a modor (halljuk) iránt nem volt egy véleményben; de a czél 's az eszközök tisztaságában nem kételkedett. 'S hogy egy testté összeforrjunk, ajándékozzuk meg egymást kölcsönös bizalommal, 's hogy a hazát megmentsük, fogjunk kezet egymással. (Helyeslés.) A teendők sora aggasztó, 's ha az illetők a képviselőktől megtagadják bizalmukat, ez csak divergentiára fog vezetni 's az egységet el nem érjük. Ha pártok nincsenek, casták sincsenek, 's mint magyar hazafiak szólhatunk. (Éljenzés.)" Külön hatástörténeti elemzést igényelne, hogy miért a Pesti Hírlapé lett a legtöbbször közölt és legtöbbet hivatkozott beszéd-változat. Mivel egyik üjra-kiadója (ill. idézője) sem jelezte, hogy ezt a verziót összevetette volna a többivel, ezért nem feltételezhetjük, hogy a maga a szövegközlés, ill. annak különös hitelessége okozta a (csaknem) kizárólagos figyelmet. Egyrészt a szelektív történelmi emlékezetet adja meg a magyarázatot. A reformkori politikai sajtóra vonatkozó történeti diskurzusban a Pesti Hirlap lett viszonyítási pontként elfogadva, s ezért a többi lap másodlagos szerepbe került. A Hirlap — előbb Kossuth, majd a centralisták szerkesztésében — annak a reformkori nemzeti, liberális politikai orientációnak volt a letéteményese, amely a nemzeti-történeti identitás későbbi formálódásában meghatározó szerepre tett szert. Az összefoglalások, forráskiadványok ezért elsősorban a Hirlap cikkeire építenek, a történészek tematikus anyaggyűjtéseikben először annak anyagát tekintik át. Bizonyos értelemben természetes ez a választás, hiszen a lap sajtó-, politika- és eszmetörténeti jelentősége elvitathatatlan, mégis egyoldalúságokhoz vezethet (főleg tudósítások esetében), hogy az övé autentikus közlésként jelenik meg, miközben a többi lap (változata) elfelejtődik. A 19. századi történetírók pedig amúgy is Széchenyi beszédét a Hirlap közlésében hagyományozták tovább, hiszen — az idősebbek — nyilván ahhoz a laphoz fordultak, amelynek egykoron olvasói voltak.46 Erős lett e hagyomány, mivel a sort olyan nagy hatású mű kezdte meg, mint Horváth Mihály reformkor-szintézise, amely a történetírásban elsőként (1863) reagált a beszédre, s azt a Hirlap szerint csaknem teljes egészében közölte.47 Folytatta a sort az első rendszeres Széchenyi életrajz (1866) Falk Miksa tollából, amelyben a szerző egyes szám első szeméjű átiratban hozta 46 Hosszas filológiai bizonyítást nem igényel, hogy az alább fölsorolt művek a PH (és csak a PH) változatát ismerték, hiszen mindegyikben a csak ott fellelhető szövegrészek, nyelvi szerkezetek olvashatóak. 47 Itt a harmadik kiadást követve. Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. III. Bp. 1886. 36&-369.
