Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Hermann Róbert: Széchenyi István leveleiből (1836-1857)
674 HERMANN ROBERT A „meg nem jelenés" okairól némileg eltérő módon számol be Bártfai Szabó László: „Hegedűs Lóránt5 a bankoknál és pénzintézeteknél gyűjtést kezdeményezett Széchenyi leveleinek kiadására. Miután ez igen szép összegre rúgott, a Történelmi Társulat elhatározta, hogy kiadja a levelezést. Viszota Gyuával 1941-ben hozzáfogtunk az anyag összeállításához. Tavasszal Domanovszky Sándor, a Társulat alelnöke váratlanul beszüntette a további szedést, s én látva, hogy a dolog tovább nem halad, szóltam Lamotte Károlynak, a Pesti M [agyar] Kereskedelmi] Bank vezérigazgatójának, aki aztán »Adatok gr[óf] Sz[échenyi] Ifstván] és kora történetéhez« címmel jegyzeteimet 2 kötetben kiadta. - A munka tehát töredék maradt, s mivel Széchenyi levelei az Orsz[ágos] L[e]v[él]t[árban] elégtek, így is kútfő éréket jelent ez a töredék is." A fenti sorokat Bártfai Szabó ugyanis a kiszedett anyag öt nyomdai ívnyi, 80 oldalnyi töredékének elejére írta. Ebben az 1800. augusztus 22. - 1813. szeptember 21. közötti 47 levél közlése található meg.6 A dátumokra nem emlékszik pontosan, ugyanakkor tény, hogy 1943-ban valóban megjelent az általa említett két kötet, s ő maga talán ekkor szállt ki végleg a vállalkozásból.7 Másodszor az 1980-as években került szóba a Széchenyi-levelezés kiadása. A részletekről csak szakmai örökben hallott pletykákat ismerek, de úgy tűnik, hogy az történt vele, mint több más hasonló vállalkozással is: a kezdeti nagy nekibuzdulást gyors lehiggadás követte, s a résztvevők szép lassan kihátráltak belőle. A kiadás alapjául a Viszota — Bártfai Szabó — féle anyag szolgált volna, ám állítólag a rendelkezésre álló kézirat (?) és az eredeti kéziratok összevetése során rengeteg olvasati probléma merült fel, s többek között ez okozta a vállalkozás „elhalását." így aztán nem jelent meg a levelezés összkiadása „a legnagyobb magyarnak" sem a 150., sem a 200 születési évfordulójára, s immáron ugyanezt mondhatjuk el halála 150. évfordulóján is. Ami már csak azért is szomorú, mert az 1920-1940-es évek forráskiadásának, illetve H. Boros Vilma és Sashegyi Oszkár munkásságának köszönhetően ma már valamennyi egyéb fontos Széchenyi-szöveg nyomtatásban hozzáférhető, s noha a nagy művek közül eleddig csak nyolcnak (Hitel, Kelet népe, Garat, Adó és két garas, Politikai programm töredékek, Pesti por és sár, Ein Blick, Nagy Magyar Szatíra) van kritikai jellegű kiadása, a többi sem kéziratban várja az olvasókat. A Széchenyi-levelezés viszont — amely az életrajznak a naplókkal egyenrangúan fontos forrása — mindmáig több tucatnyi jobb-rosszabb közlésből vadászható össze, s így sem teljesen. Pedig, ha valakivel szemben, úgy Széchenyivel szemben a magyar tudományosságnak vannak erkölcsi kötelességei, hiszen a modern magyar tudományos intézményrendszer megteremtésében mégiscsak ő játszotta a kezdeményező szerepet. 5 Hegedűs maga is írt könyvet Széchenyiről: Gróf Széchenyi István regénye és éjszakája. Bp., é. n. [1933], 2. kiadás uo., [1941.]; Gróf Széchenyi István regénye és éjszakája bizonyítékai. Bp., 1933. 6 Eredetije egy antikvár árverésen került birtokomba. A levelek mindegyike kiadott, az első három megjelent: Zichy Antal: Gróf Széchenyi István életrajza 1791-1860. Magyar Történeti Életrajzok. Bp., 1897. I. k.; a többi negyvennégy megjelent a Gróf Széchenyi István levelei szülőihez. Összegyűjtötte, előszóval és jegyzetekkel ellátta Zichy Antal. Gróf Széchenyi István Munkái. IX. k. Gróf Széchenyi István levelei IV Bp., 1890. c. kötetben. 7 Bártfai Szabó László: Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez. 1808-1860. Bp., 1943. I-n. k.
