Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Magyar szónokok és statusférfiak
MAGYAR SZÓNOKOK ÉS STATUSFÉRFIAK 665 mélyiségjegyeinek. Szerencsére Tóth Lőrinc nem hamisít, s amit ő (és a szerkesztő) igényel, az mindmáig reális követelmény a politikusokkal szemben: „...bölcs, józan, meggondoló, a törvényt s igazságot semmi melléktekintetnek fel nem áldozó, de a körülményekkel, mennyire csak becsülettel lehet, engedékeny s előreláthatólag megalkudó politica igényeltetik. ... Deák a szükséges, a nélkülözhetlen tanácsadó." Csengery vállalkozása tehát kijelöli azt a politikusi alkatot, amelyik képes a kiegyezés kompromisszumára. S ez az ideál további meghatározásokat is kap. Eszerint Deák nem megy túl a kellő határokon, „magatartása nyugodt, tekintélyes, méltóságos, mozgása kevés, egyszerű, mindig illedelmes." Szólása a békéé, a rendezett, nyugalmas állapoté. Eszméinek láncolata tiszta, könnyen folyó, világos, de nem piperés, nincs benne semmi dagály és erőltetés. Nehéz lenne a forradalmisággal, sőt a bárminemű eszmei radikalizmussal szakító politikát lényeglátóbban megfogalmazni, mint ahogyan azt Tóth Lőrinc teSzi. Szövegében a következő fél évszázad hazai politikai főáramának normáit, kategóriáit, magatartáselemeit olvashatjuk. íme: „... Deák politikájának alapelve: a lényeget soha fel nem adni, de apróbb engedményekre éppen azért, hogy a lényeg megmentessék, körülmények szerint hajlani; a tért lépésről lépésre ótalmazni." Ezzel szemben Tóth Lőrincnek nem tetszik 1848 „nemes, de számítani nem tudó sasrepülése". Abban természetesen igazat kell neki adnunk, hogy a népet nem szabad ellöknünk magunktól, hogy a politikában óvatosnak kell lenni. Az a megállapítása viszont, hogy a törvényhozót nemcsak az okoskodás higgadt fonala, hanem az élet és annak körülményei is vezérlik, némiképp utat nyithat a belenyugvásnak, az opportunista önfeladásnak. Akkor is helyesen érvel a szerző, amikor felemlíti, hogy Deák a kormányban Batthyányval, Klauzállal, Mészáros Lőrinccel kezet fogva ellenezte a dolgok túlhajtását, csupán arról feledkezik meg, hogy vannak történelmi helyzetek, amikor éppenséggel az utcai megmozdulások segítik a problémák megoldását. Tóth Lőrinc „Deák-párti" túlzásaira jellemző befejező hasonlata: számára Deák „Mózes, ki száraz lábbal akarta átvezetni népét a Vörös-tengeren". Nemes ez a szándék, de a politikusnak tudnia kell — valójában Deák is tudta! —, hogy az ilyen eshetőség a Bibliában előfordulhat, de a való életben csodák nincsenek. A soron következő arckép, Bezerédj Istváné rejtetten tovább erősíti Deák Ferenc ideálisnak tekintett jellemjegyeit.4 2 Bezerédj is a szabadelvű haladás szellemét képviseli, ki a szegényebb sorsú néposztály jólétét kívánta előmozdítani. Igazi filantróp - az esszé szerzője, ifjabb Bartal György szerint azonban a reformok terén nem volt eléggé meggondolt. Túlságosan is lelkesedése vezérelte, türelmet nem ismert, megszólalása ezért gyakran az „elhamarkodás" érzetét keltette. Erénye volt, hogy teljes szívvel küzdött a nemzetiség ügyéért is. S minden társadalmi vállalkozásnál ott találjuk őt. Bezerédj kötötte meg az első örökváltsági szerződést, népiskolát, kisdedóvót állított, megvetette a selyemtenyésztés alapjait. Vagyis tett ott, ahol tehetett. 42 Iß. Bartal György: Bezerédj István. Uo. 47-58.
