Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Magyar szónokok és statusférfiak
658 FENYŐ ISTVÁN társadalmi csoport képviselethez jut, s a főrendi tábla többé nem a meddő ellenzés, hanem csupán a mérséklés álláspontjára helyezkedik. A rendek tábláján jócskán felemelte volna a városi követek számát, s helyet adott volna az adózó nép képviselőinek. Az a javaslata pedig úttörő jellegű volt, hogy minden helységből két választott parasztember szavazati joggal bírjon. Csengery Dessewffy konzervativizmusát „a békés kiegyenlítés, a transactio" követendő politikájának látja. Időszemnek hiszi azt az elvét, hogy a pietás hiánya a múlt hagyományai iránt hamar megbosszulja magát. Kiemeli, hogy a Pesti Hírlap eljárása Dessewffyben is aggodalmakat keltett, de szerinte Széchenyi is hibázott, amikor nem méltányolta kellőképp a törvényhatóságok befolyását. Kossuth hibája viszont szerinte a föderalizmus volt - nem fejtette ki a megye hatalmának korlátait a törvényhozással és a koronával szemben. Csengery már a jövőt előlegezően jegyzi meg: bölcs törvényekkel ki kell jelölni a kormány, a törvényhozás, a megyék és a községek hatáskörének kölcsönös korlátait. Dessewffyt is megrója, mert homályban hagyta a kormány korlátozottságait a törvényhozással és a vármegyékkel kapcsolatosan. A portré szerzője érzi és érezteti, hogy a konzervatívokra szükség lesz az esetleges kiegyezéshez: „...Tagadhatni-e hasznait a mozgalom okos mérséklésének? s nem lehet-e jóltevője honának a kormányféríiú, ki mindenkor megalkuszik az idők szükségeivel, habár maga nem hordozza is elöl a haladás zászlóját?"32 S Dessewffy Aurél ellene volt Kossuthnak, kit a szerkesztő legszívesebben ki szeretne iktatni az időszerű hazai politikai gondolkodásból. Ezért jegyzi meg, hogy Dessewffy azt óhajtotta volna, ha az átalakulás Deák és Széchenyi kezébe kerülne. (Az igazság ellenben az, hogy Dessewffy maga akart kancellár lenni.) S abban is kételkednünk kell, hogy Dessewffy, ha tovább él, valóban a konzervatív pártnak Peel-je lehetett volna... Kossuth-ellenes rejtett oldalvágásokban a Szemere Bertalanról alkotott arckép sem szűkölködik.3 3 így amikor Csengeiy kiemeli, hogy Szemere szónoklatában az eszmék, gondolatok voltak az alapvetőek, külső eszközöket, „hízelgő szavakat" nem alkalmazott. S azt is Szemere érdemének tudja be, hogy látta a veszélyt, amikor a nemzet sorsa „egy nagy izgató, de nem államférfi" kezébe került. A 48-as belügyminiszter 1848. március 25-én elmondott beszéde alkalmat ad a szerzőnek, hogy változatlanul azonosuljon 1848 eszméivel. Azzal, hogy Magyarország nemzeti, független magyar minisztériumot vívott ki magának; a sajtó szabad; egyenlő jogokban és egyenlő terhekben osztozik mindenki; szabad a föld és szabad a nép, amely azzal kötetlenül rendelkezhet. Béke, rend és bizalom kell, de nem a szabadság rovására. A rendet a szabadság eszközeivel kell fenntartani. A Szemere-arckép újra lehetőséget nyújt arra, hogy Csengery a politika és tudomány összefüggését előtérbe állítsa. Megállapítja, hogy az alsó táblán Deák után elsősorban Szemere volt alkotó eleme az ellenzéknek. 0 volt annak „alapos ismeretű" szakembere. Az esküdtszékek és a magánrendszer behozatala, a 32 Csengery Antal: Dessewffy Aurél. In: Magyar szónokok és statusférfiak. Pesten, 1851. 229-283. 33 Csengery Antal: Szemere Bertalan. Uo. 59-84.
