Századok – 2010

KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Magyar szónokok és statusférfiak

MAGYAR SZÓNOKOK ÉS STATUSFÉRFIAK 655 lista Szalay Lászlóig terjed. Nagy ez az ív - a nemzet egységét hivatott tükrözni az elnyomás ellen. A legkiterjedtebb írói munkára maga a szerkesztő vállalkozott. Hét port­réja szerepel a kötetben, Nagy Pál alakformálása, majd Beöthyé, Dessewffyé, Szemeréé, Szentkirályié, Eötvösé és Szalayé fűződik nevéhez. Kemény Zsig­mond csak kettőt írt — az apa és a fiű Wesselényiről, illetve Széchenyi Istvánról —, de ezek a kötetben a leginkább fajsúlyosak. Deák képmását Tóth Lőrinc, Bezerédj Istvánét ifjabb Bartal György, Kölcseyét Pap Endre örökítette meg. Tóth Lőrinc a kötet számára megírta a két Pázmándy Dénes portréját is. Ezt a cenzúra hagyatta ki (T.L.: A két Pázmándy. Hazánk 1884. 1. sz. Szerk. Abafi Lajos. 164-185.) A kötetből három kimagasló reformkori politikus arcképe hiányzik: Kos­suthé, Batthyány Lajosé és Teleki Lászlóé. Már utaltunk arra, hogy Kossuthét is Csengerynek kellett volna elkészítenie. Tegyük hozzá, hogy ha ilyet publikál, akkor azzal esetleg az egész kötet betiltását idézhette volna elő. Valószínűtlen az is, hogy a kivégzett miniszterelnök, illetve a forradalmi emigráns valósághű portréit engedélyezték volna. Az is lehet, hogy a szerkesztő óvatos öncenzúrája működött - nem akart bajt se magának, se másnak. Ebből is következően a for­radalomról, még inkább a szabadságharcról a kötet nemigen szólt. Előszavában Csengery mentegeti is magát ezért. Az életműkiadásban a Szemere-protré szövege bővebb, mint a Magyar szónokok és státusférfiak lapjain. Jele ez annak, hogy Csengery más alkalommal is tekintetbe vette a cenzúra (öncenzúra?) szempontja­it. (Cs. A.: Szemere Bertalan. In Cs. A. i. m. 177-289.) Jobb is, hogy 1848-1849 megítélése ezúttal elmaradt, mivel Csengery mindig meglevő forradalomelle­nessége időközben felerősödött, s ha ez az esszékben nagyobb érvényre jut, gyengítette volna a gyűjtemény egyik fő célját - a reformkori nemzeti liberaliz­mus, a polgári alkotmányos parlamentarizmus átmentését. A vállalkozás így is — az adott körülmények közepette — feltétlenül tük­rözte (tükrözhette) és erősítette a nemzeti összefogás és a mérsékelt haladás eszméit. 5 A kötet előszavában a szerkesztő a munka készülési folyamatairól és in­formátorairól tájékoztat.2 4 Arról szól, hogy kezdetben csupán rövid, de az akkor divatosoknál hívebb, lelkiismeretesebb rajzokat kívánt adni. így készült el Beö­thy Ödön és Szemere Bertalan jellemzése. Utóbb, munka közben azonban na­gyobb terjedelmet nyert a vállalkozás, emiatt egész életírásoknak is helyet tu­dott adni. A szerkesztő tudja, hogy a jellemrajzok háttere többnyire hiányos. „...Mentsék e hiányokat a körülmények, - mik miatt e közel napok nem alkal­masok a forradalom előadására. Még az adatok sincsenek tisztában." Csengery kilátásba helyezi, hogy a közönség részvételének megfelelően egy űj kiadásban pótolhatják majd munkájuk hiányosságait. Attól függ e munka folytatása is. (Vagyis tervezett egy második kötetet.)2 5 24 Csengery Antal. Előszó. In: Magyar szónokok és statusférfiak. Pesten, 1851. 25 Uo.

Next

/
Thumbnails
Contents