Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Magyar szónokok és statusférfiak
Fenyő István MAGYAR SZÓNOKOK ÉS STATUSFÉRFIAK l Csengery Antal tudós szeretett volna lenni egész életében. Közelebbről történész, ki megalkotja a hazai reformkor történetét, s ki általában véve is előmozdítja a polgári történettudományi módszerek meghonosodását. A tervezett összefoglaló mű létrehozása nem sikerült. Lehet azon vitázni, hogy mi hiányzott hozzá, miért nem írta meg, de el kell mondani, hogy a témáról nemcsak Horváth Mihály alkotta meg a maga klasszikus értékű Huszonöt évét, hanem Csengery is produkált egy, a további kutatást megalapozó művet. Méghozzá akkor, amikor arra a hazai köztudatnak a legnagyobb szüksége volt - a világosi bukás történeti másnapján, 1849-1851-ben. Ez a munka volt értékőrző, értékmegújító hatásában Csengery legjelentősebb publicisztikai alkotása. Az 1851-ben megjelent, több mint 560 oldalas Magyar szónokok és státusférfiak című történeti esszégyűjteményt megjelenésekor aligha olvasták valami sokan, miként Eötvös és Kemény az idő tájt közreadott műveit, az Uralkodó Eszméket és a. Forradalom utánt sem. A szellemi elit azonban olvasta és elgondolkodott rajta. A politikusi arcképsorozat összeállításában Csengery, a szerkesztő egy centralista mester mintája után dolgozott. Szalay László vállalkozását, a kétkötetes Státusférfiak és szónokok könyvét (1846, 1850) követte.1 Azzal a különbséggel, hogy míg Szalay a 18-19. századi európai és észak-amerikai politikusi példázatait elemezte, s egymaga írta a két kötetet, addig Csengery a 19. század első felének hazai politikusi palettáját tekintette át, s más munkatársakat is bevont gyűjteményének munkáiba. Ez utóbbi mű elkészítése feltehetőleg már Szalay első kötetének megjelenése idején felvetődött, mert Csengery Világos utáni bujdosásából Pestre hazatérve nem sokkal később, 1850. április 30-i levelében azt írja bátyjának, hogy a Magyarország szónokai és statusférfiai első füzetének megjelenése csupán Kemény Zsigmondon múlik.2 O késik Wesselényi portréjának megírásával. Ekkor már készen volt e levél szerint - Beöthy Ödön, Deák Ferenc, Bezerédj István és Szemere Bertalan portréja.3 Nem egészen két hónappal később, 1850. június 27-én arról értesíti apját, hogy nemsokára nem egy hat, hanem tizenkét íves füzet fog a műből megjelen-1 Szalay László: Státusférfiak és szónokok könyve. Pesten, 1846., ill. 1850. 2 Csengery Antal: Hátrahagyott iratai és feljegyzései. Közzétette dr. Csengery Lóránt. Bp., 1928. 421. 3 Uo.
