Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Miklós Péter: Fejezetek a csanádi egyházmegye 1848/49-es történetéből
FEJEZETEK A CSANÁDI EGYHÁZMEGYE 1848/49-ES TÖRTÉNETÉBŐL 643 ellen 1849-ben, a forradalom és szabadságharc alatti tevékenysége miatt eljárás indult, sőt be is börtönözték. Ez azonban nem igaz, s támogatói épp királyhűségéért jeltölték a rókusi plébániára.21 A márciusi forradalom eredményeként megalakult Batthyány-kormány 1848 májusában tízezer fős önkéntes reguláris hadsereg fölállítását határozta el. A korhatár tizennyolc év volt, s vagyoni helyzettől függetlenül mindenki beléphetett. Szeged a Bihar, Békés, Csanád, Csongrád, Krassó, Temes, Torontál vármegyei, valamint az aradi, gyulai és nagyváradi újoncok gyülekezési helye volt. A toborzást Osztróvszky József és Rengey Ferdinánd országgyűlési követek vezették. Mészáros Lázár miniszter 1848. június 5-én értesítette a város vezetését, hogy az összeírást ezer fő összegyűltéig folytassák. A 3. zászlóalj 1018 — a Nagyváradról késve érkezőkkel együtt 1146 — főből állt, akik közül 150 fő volt szegedi. Az összeírás után mindenki saját lakóhelyén maradt, de a gyülekezés idején a nagyszámú honvéd Szegedre érkezett. A város biztosította a honvédek fölszerelését, fölkészítését: élelmet, szállást, orvosokat, valamint ruházatot (ing, gatya, kalap, csizma), fegyvert (puska, kasza) és kiképzést. Az elhelyezés és az ellátás nagy anyagi megterhelést jelentett: a szeged-alsóvárosi ferences kolostorban, a szeged-felsővárosi minorita rendházban és magánlakásoknál szállásolták el őket. Az önkéntesek azonban hangoskodtak, dorbézoltak, viselkedésükkel zavarták a szerzeteseket.2 2 Ezért Gaál Damascen házfőnök, a szeged-fölsővárosi „minorita atyák elnöke" 1848. június 6-án megírta a városi tanácsnak: rendje ugyan támogatja a kormányt és a haza érdekében hajlandó is áldozatot hozni, de a honvédek állandó borivásukkal és hangoskodásukkal zavarják kolostorának lakóit, ezért javasolta, hogy a honvédek egy részét az alsóvárosi rendházban helyezzék el. így a zsúfoltság is megszűnne, és a másik szerzetesi közösség is kivenné részét a honvédség szervezésének háttérmunkájából: A katonák egy része át is költözött Alsóvárosra, a ferencesek kolostorába. Győrffy Eduárd (Ede) alsóvárosi gvárdián 1848. június 26-én írt levelet Fábry Ignác címzetes püspöknek, a csanádi püspök általános helynökének. A szerzetesi elöljáró — aki 1847 és 1853 között töltötte be tisztségét — arra kérte a helynököt, hogy a pappá szentelt, kápláni éveiket töltő ferencesek maradhassanak továbbra is segédlelkészi állomáshelyükön, a kolostor nagyobb része ugyanis a honvédek számára (szálláshelyként, illetve kórház gyanánt) van fönntartva. A Bébán, Pádén és Csanádpalotán szolgáló ferenceseket a rendházban nem lehetne elhelyezni. Az iratból megtudjuk, hogy a szerzetesek számára nyolc szoba áll rendelkezésre.2 3 Az épület többi része ugyan üres — a honvédek már a délvidéki táborban voltak —, de a városi tanács a használat jogát fönntartja. A szegedi vezetőség előrelátó volt, mert később a sebesültek jelentős részét — csaknem felét — a ferencesek kolostorában helyezték el. 21 SZCSPL EVRI Szeged-Rókus, 13. 22 Csongrád Megyei Levéltár. Szeged város tanácsának iratai, (a továbbiakban: CSML SZVTD 2546/1848. június 6. 23 SZCSPL EVRI Szeged-Alsóváros, 15.
