Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Jakab Réka: „Kóser-e a rabbi?" Ortodoxok és újítók a pápai zsidó községben az 1840-es években
ORTODOXOK ÉS ÚJÍTÓK A PÁPAI ZSIDÓ KÖZSÉGBEN AZ 1840-ES ÉVEKBEN 613 disták, kik a tömeget tévútra vezetik, a vallást a tudatlansággal, káros babonával, antisociális separatismussal ugyan azonosítják, népünk azon előítéleteit s balvéleményeit meg akarván tartani, melyeknél fogva a magyarországi zsidó papok a easuisticán kívül semmit sem tudnak."63 Azok a rabbik azonban, akik arra törekedtek, hogy közösségeikben a világi műveltséget is meghonosítsák, nagy ellenállásba ütköztek. Pedig a társadalmi integráció egyik feltétele volt a hagyományokba való bezárkózás enyhítése, hiszen — mint írták — „népünk szerencséjére az újabb korban a kormányok a jobb érzésű s a civilisatio után törekvő izaelitákat pártolják, minek következtében hitfelekezetünk emberi s polgári mívelődése jó sikerrel előre halad. "64 A hitközség vezetői 1848-ban saját áldozatukból, továbbá „bécsi ember barátok" és a földesúr segítségével új iskolaépületet építettek. Az ortodoxok a rabbi személyének megválasztásából kimaradva, a neológok által pártolt Löwöt nem csupán jogsérelmük miatt, hanem vallási nézetei miatt sem tudták elfogadni, az ő „papi rendeltetése irányába sem vonzalmuk, sem bizodalmuk" nem volt.6 5 Nem nyugtatta meg őket a hitközség vezetőinek azon érvelése sem, miszerint Löw országszerte ismert és tiszteletben álló személyiség. Szerintük senki sem állíthatja, hogy a régi választási rend szerint lebonyolított választással is ne találtak volna dicséretre méltó más rabbijelöltet.66 A hírlapi cikkei miatt szerintük Löw nem dicséretet, hanem inkább megrovást érdemelne. Érdekes, hogyan látta ezt a közösségen belüli küzdelmet Pápa korabeli plébánosa, aki rokonszenvezett Löwvel a szabadságharc idején vállalt szerepe miatt, de a hit igazi képviselőinek az ortodoxokat tekintette. „O ti. az újabb kornak embere és újabb philosophia műveivel ismerős lévén, nem viselheté el a Thalmudismus képtelenségeit. Állásánál fogva zsidónak lenni kellvén, a zsidó név alatt az ész vallását akará hallgatóiba csepegtetni. A gazdagabbak, kik a vallást csak névnek akarták, készséggel hódoltak e tartalmatlanságnak, de a szegényebb rész, mely nem csak nevet akart, hanem vallást is egész kiterjedésben, utálattal fordult el ezen közvetítési modortól, s ezért rábbija ellen eget-földet megmozgatott. A gyönyörű új templomba el nem ment, hanem zugházakat vá-6,1 VeML: IV 1. t: A pápai hitközség vezetőinek jelentése Veszprém vármegye cs. kir. főnökének. Pápa, 1850. febr. 22. 64 Uo. 65 „Atyáink után öröklött vallásainkba semminémű újítási viszketegség után ingadozni még jelenleg nem vágyunk." VeML: IV 1. t: Az ortodoxok válasza a vezetőség vármegyéhez küldött véleményére. Pápa, 1847. jan. 14. 66 „Birtokában vagyunk ugyan mostanság is az 1844. évi június 2-án kelt 357-dik számú Pesti Hírlapnak, ahol cikkjében az emancipatio áhítatos óhajtásával hittanainkba vagdalkozó elveit fejtegetvén, magát igenis ismeretessé, minket pedig figyelmetessé reform szellemérül tőn, melynek bégyőzetésére elegendő felhozni csak ezen szavait: a zsidóknak nincs különös politicai életük és ön állásuk és szándékuk sincs ezt valaha elérni - mely szavaihoz alkalmazván a zsidónak ezen szavakból álló imádságát »nach Jerusalem füre uns mit erbarmen und Trohn Davids begründe baldigst mégis -auf einem andern Orte bringe uns mit frieden zusammen von alle Ecken der Welt, und füre uns gerade in unsern Land.« - nem egyéb a tanúság, mint az, hogy amelyért a zsidó minden nap az Istenhez fohászkodik, azt másfelül maga sem akarja, azt t. i., hogy eljövend még valaki, aki a zsidókat egy boldogabb hazában vezetendő politicai életük és ön állásosságjokat elérendik, melynek hittanilag egy zsidó ellene sem mondhatna." Uo.
