Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Sasfi Csaba: Felekezetiség és a középiskolai szocializáció színterei. A magyarországi középiskolai diákság felekezeti viszonyai a 19. században
578 SASFI CSABA ban ez az érték Felsőlövő evangélikus gimnáziumában volt, 27,3%.) A korábbi metszetben tehát még határozottabban jelentkezett a kisbirtokos-felekezeti homogenitás szoros kapcsolata. Ez az összefüggés a későbbiekben alaposabban is megvizsgálható, jóllehet számszerűen nem nagy diáknépességet jelentett. Az erdélyi katolikus iskolák esetében felmerül, hogy nem az egyházi utánpótlás hagyományos intézményi csatornáiról van-e szó. Az ortodoxok esetében pedig vajon nem az egyoldalú társadalomszerkezetük áll a jelenség mögött? De — a két brassói iskolát leszámítva —jellemzően agrárterületek kisvárosainak gimnáziumi típusaként jelennek meg. Összességében megállapíthatjuk, hogy a kereszttáblaelemzés alapján a felekezetileg leginkább vegyes iskolák diákságának társadalmi összetétele gyakorlatilag nem tért el a teljes diákságétól. E módszerrel vizsgálva eredeti kérdésünket megállapíthatjuk, hogy ezeknek az iskoláknak a diáksága egyáltalán nem mutat elit jelleget az „elit középiskolája" értelmében a '90-es évek két mintaévének adatai alapján. A Jómódúak" középiskolái 1895-ben De fordíthatunk is az eddigi módszeren: megnézhetjük azt is, hogy a „legelitebb" diákságú illetve szülői hátterű iskolákban milyen volt a felekezeti összetétel. Ehhez az oktatásügyi kormányzat által használt 15 társadalmi kategória közül ki kell választanunk azokat, amelyek leginkább jelezhetik az elitcsoportokat. Ezt megítélésünk szerint legjobban az önálló nagybirtokos és bérlő + nagyiparos és gyáros + nagykereskedő és vállalkozó3 5 összevont kategória fejezheti ki: ez az összesen 6,2 százalékot kitevő népesség feleltethető meg leginkább a vagyoni elitnek - dé legalábbis a vagyoni felső rétegnek. Természetesen a „magánzó (nyugdíjas v. tőkéjének jövedelméből stb. élő)" kategóriájában is lehetnek vagyonosak, ám azt feltételezzük — ezt a későbbiekben majd empirikusan is kell igazolnunk —, hogy e kategória nagyobb részét a nyugdíjasok és járadékosok tették ki, és nem a tőkepénzesek és háztulajdonosok. És persze a vagyonosak egy kis részét a hivatalnok-értelmiségi kategóriákba is besorolhatták a „tulajdonképpeni kereső" foglalkozásuk alapján. így ha nyilván nem is a teljes és szűkebb értelemben vett vagyoni elit ragadható meg ezzel a kategória-összevonással, az ebbe tartozók egyértelműen a nagy, vagy nagyobb vagyonú és jövedelmű népességet jelentik. A továbbiakban ezeket a jómódú társadalmi csoportokat értjük a vagyoni elit kifejezésen. Az elit olyan további szegmensei, mint például a politikai vagy tudáselit, már ennyire sem ragadható meg az adott oktatásstatisztikai kategóriák alapján: a köztisztviselő és a „más értelmiségi" mind a jövedelmi, mind a dön-35 Az 1908-as KSH meghatározás szerinti „Nagybirtokos, nagybérlő (1000 kat. holdon felül)" és „Középbirtokos és bérlő (100-1000 kat. holddal)" együtt jelenthette 1889-1908 között a nagybirtokos és bérlő kategóriát. Az önálló nagyiparos és gyárosnak a „Nagyiparos, bányanagyvállalkozó", az önálló nagykereskedő és vállalkozónak pedig a „Nagykereskedő, nagyvállalkozó" feleltethető meg, amely megnevezésekhez a következő rövid magyarázatot fűzték a nyomtatott adatlap hátoldalán olvasható „Tudnivalók"-ban: „Nagyiparos az, a kinek ipari vállalatában legalább 20 alkalmazottja van, nagykereskedő pedig az, a ki nem csupán közvetlenül a közönségnek, hanem továbbelárúsítóknak is, is vagy csak ilyeneknek adja el árúit.". De az már nem egyértelmű, hogy a bankárokat a „Nagykereskedő, nagyvállalkozó" vagy a „Kereskedelmi vagy közlekedési (vasúti, posta- stb.) tisztviselő" kategóriába kellett besorolni. A M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal munkássága... 376., 387.
