Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Sasfi Csaba: Felekezetiség és a középiskolai szocializáció színterei. A magyarországi középiskolai diákság felekezeti viszonyai a 19. században
FELEKEZETISÉG ÉS A KÖZÉPISKOLAI SZOCIALIZÁCIÓ SZÍNTEREI 573 ban a különböző felekezeti elitek egyre inkább közös iskolai szocializációja, amely valamiféle felekezeti közeledést szolgálhatott volna az életpályák későbbi szakaszában. A középszintű oktatással kapcsolatban több értelemben is beszélhetünk elit jellegről, mint a legkiválóbb, mintaadó jelleggel/minőséggel bíró részről: 1- Beszélhetünk elitképzésről, mint az oktatási rendszer egészének olyan szegmenséről, amely a legnagyobb iskolázottsági előnyöket nyújtja. Ebben az értelemben a középszintű oktatáson belül a gimnáziumi érettségi jelentette a legteljesebb felsőfokú továbbtanulási jogosultságot és ilyenformán a legértékesebb középszintű iskolai végzettséget.2 5 A főgimnáziumok és a főreáliskolák felső tagozata a felsőfokú tanulmányokra való előkészítő jellegüknél fogva tekinthetők az elitképzés intézményi keretének, amely a „felsőbb" tanulmányok és a diplomaszerzés lehetőségét biztosították. 2- Ebben az előbbi fogalmi keretben beszélhetünk — de köznapi értelemben is — a középiskolák eföjéről is: a középiskolák legjobbjairól, mint elitgimnáziumról vagy elit reáliskoláról, amelyek leginkább részesei az elitképzésnek. Ezek meghatározása ma viszonylag bevett és egyre kifinomultabb kvalifikációs gyakorlatot jelent: a felsőfokú tanulmányokra legtöbb diákot sikeresen előkészítő iskolákról van szó.2 6 Ez az értékelési szempont az általunk most vizsgált időszakban is maradéktalanul relevánsnak tekinthető, de kérdéses, hogy a rendelkezésre álló adatok révén érdemben elvégezhető-e egy ilyenfajta kvalifikáció. Mindez nem jelenti azt, hogy alábecsülhetnénk az érettségit adni nem tudó „alsó" (al-, „nem teljes", „csonka" stb.) középiskolák jelentőségét az elitképzésben. Hiszen az alsóbb osztályokban is folyhatott kiemelkedő színvonalú pedagógiai munka: tehetséggondozás, -kiválasztás és előkészítés a felsőbb osztályokra. Azonban az alsó tagozatos középiskolai tanulók döntő többsége nem jutott el az érettségiig: az 1890-es évek első felében az 1. osztályos gimnazisták alig egyharmada, a reáliskolások egyötöde végezte el a 8. osztályt.27 Ezeket az arányokat figyelembe véve tehát a nem teljes szervezetű középiskolák elitképző szerepe esetleges lehetett. És az ilyen „eseteknek" a feltárása és elemzése más módszert is igényel: a középiskolai pályafutás egyéni nyomon követését, hiszen itt a tanulmányaikat több helyen, több iskolában végző diákokról van szó. 3- Beszélhetünk továbbá az elit középiskoláiról abban az értelemben, ahol fiait leginkább iskolázta, és amely gyakorlat akár több generáción átnyúló tradícióvá is alakulhatott. Ez az elit jelleg a felsőbb társadalmi rétegekből és csoportokból származó diákok kimutatása révén állapítható meg legegyértelműbben. A történeti köztudat is számos ilyen iskolát tart számon: a budai előbb jezsuita, majd egyetemi gimnáziumot mint a 25 Sasfi Csaba: Iskolák és diákok középszinten az I. világháború előtti Magyarországon. In: Parasztok és polgárok. Tanulmányok Tóth Zoltán 65. születésnapjára. Szerk: Czoch Gábor - Horváth Gergely Krisztián - Pozsgai Péter, Bp. 2008. 508-527. 26 Lásd pl. Neuwirth Gábor: Középiskolai eredménymutatók. Iskolakultúra 2003. X. sz. 51-54. 27 VKM 25. jelentése: „A középiskolai tanulók fólebbvonulása". Bp. 1896. 322-323.
