Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Sasfi Csaba: Felekezetiség és a középiskolai szocializáció színterei. A magyarországi középiskolai diákság felekezeti viszonyai a 19. században
FELEKEZETISÉG ÉS A KÖZÉPISKOLAI SZOCIALIZÁCIÓ SZÍNTEREI 567 A most nem közölt részletes adatok alapján a felekezeti rekrutáciö következő jellemzőit is felvázolhatjuk. A nagyobb kapacitású katolikus szektorban a nem saját felekezetű diákok között a protestáns tanulóknál átlagosan 2,5-3,5-szer többen voltak a saját iskolákkal nem rendelkező zsidó középiskolások. A protestáns középiskolák nem saját felekezetű tanulói között viszont nagyjából egyenlő számban tanultak katolikus és zsidó vallású fiúk. Számszerűen nézve általában a széles értelemben vett katolikus iskolákban valamivel több zsidó középiskolás járt, mint a protestánsokhoz. (Ha szűken értelmezzük a katolikus iskolák körét ez a szám valamivel kevesebb a protestánsoknál tanulók számánál.) A hagyományos nagy iskolafenntartók nem saját felekezetű tanulóit nézve, azt állapíthatjuk meg, hogy az 1872-es metszettől a katolikus iskolákban a protestáns diákok számszerűen mindig kevesebben voltak, mint fordítva: protestáns iskolákban a katolikusok.1 1 A széles értelemben vett katolikus iskolákban kb. feleannyian, a szűken értelmezettekben kb. negyed annyian.1 2 Ez a fejlemény mindenképpen figyelemre méltó a század első felében megfigyelt katolikus-protestáns tanulóviszonyokhoz képest. A két protestáns felekezet között sem volt teljes kölcsönösség: az 1863-as metszetbeli arányokat kivéve az evangélikus iskolákba mindig több református diák járt, mint ahány evangélikus református tanintézetbe. A továbbiakban a saját iskolákkal csak igen szerény számban rendelkező két keleti keresztény felekezet tanulóit kell még említenünk. A görög katolikus felekezet két főgimnáziumot tartott fent, a balázsfalvit és a belényesit. Mindkettő az „állam vezetése és rendelkezése alatt állt", betagolódva a kolozsvári és a nagyváradi tankerületbe, vagyis a szűken értelmezett katolikus szektorhoz tartozónak vettük. E két középiskolába e felekezet gimnazistáinak 39 százaléka tanult 1895-ben, a vizsgált időszakunk végén. (A belényesi gimnáziumban az ortodox diákok enyhe többségben voltak a '90-es évek első felének két mintaévében.) A görög katolikus diákok nagyobbik része így a többi, (római) katolikus iskolát látogatta: eleinte a legnagyobb nem saját felekezetű részarányt képezve ebben a szektorban, majd az 1872-es metszettől a zsidó diákok arányszáma mögött és a protestánsoké előtt a második helyet foglalták el. A görög katolikusok létszámát az 1872-es metszettől rendre maghaladó ortodox felekezetnek három gimnáziuma (brassói és újvidéki főgimnázium és brádi algimnázium) és egy reáliskolája (brassói alreál) volt, az egyház főhatósága alatt, vagyis tanügyeit a kormányzattól függetlenül, autonóm módon intézve. A három gimnáziumban az összes ortodox diák 30, a reáliskolában az összes reáliskolás 33 százaléka tanult 1895-ben. A görögkeleti felekezethez tartozó 11 Ezt állapította meg Karády is: 172. 12 A szűk értelemben vett katolikus iskolák közé csak a szerzetesrendi és a közvetlen egyházi fenntartású iskolákat vettük. A széles értelemben vett katolikus szektorba az előbbieken túl beszámítottuk a „királyi katolikus" gimnáziumokat, amelyeket az egykori jezsuita vagyon államosításával létrehozott Tanulmányi Alapból finanszírozott az állam, aminek „közvetlen rendelkezése" alatt is álltak, akárcsak az állami iskolák. Katolikus jellegük az előbbieken túl abban állt, hogy tanáraik csak római katolikus vallásúak lehettek (vö. A közoktatásügy Magyarországon. Bp. 1908. 117.). A széles értelmű katolikus iskolák közé soroltuk továbbá a többségében egyházi vagy egyházi célú állami forrásokból működő gimnáziumokat is.
