Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - C. Tóth Norbert: Szabolcs megye működése a Zsigmond-korban. (Ism.: Kondor Márta)

499 TÖRTÉNETI IRODALOM 1435. évi esküdt ülnöki lista elemzéséhez (126-134.) vagy a kötet végén függelékben szereplő 42 családfához hasonlóan — a munka társadalomtörténeti jellegét erősíti, a megye által kiállított oklevéltípusok felsorolása és diplomatikai jellemzőik számbavétele (107-113.) oklevéltani kérdések tisztázásához szolgálhatnak értékes információkkal. A szerző nagy hangsúlyt fektet a megyei közgyűlések kérdésének tisztázására: a congregatio generalis - congregatio proclamata problémájának felvázolása után (96-98.) külön fejezetben foglalkozik a megyei nemesség részére összehívott közgyűlésekkel. Szabolcs megye példáján az újabb jogtörténeti kutatással (Béli Gábor: Magyar jogtörténet. Pécs 2000. 233-238.) egyező eredményre jut, hogy tudniillik a nádor, illetve az ispán által tartott bírói közgyűlések a 15. század elejétől, a kikiáltott közgyűlések megjelenésével, fokozatosan veszítették el jelentőségüket, illetve szűntek meg. A megye egyéb feladatainak — úgymint a katonáskodás megszervezése, központi rendeletek kihirdetése, adóbehajtás — áttekintése után C. Tóth az „Összegzés"-ben emeli ki kutatásainak legfontosabb eredményeit, hívja fel a figyelmet a későbbiekben vizsgálandó kérdésekre és fogalmazza meg végkövetkeztetését, miszerint az „Anjou- és Zsigmond-kor nemcsak az uralkodóház-váltás miatt, hanem a megyei intézménytörténet szempontjából is cezúra" (145.). Amint az a mű végén található terjedelmes irodalomjegyzékből is kitűnik, a szerző a téma régebbi és legújabb szakirodalmát egyaránt kiválóan ismeri, így a korábbi kutatás korrekcióra szoruló megállapításait meggyőzően helyesbíti. Például hogy az alispán nem volt feltétlenül az ispán familiárisa (39.) vagy hogy Kallói Lőkös Miklós — Mályusz Elemér elméletével ellentétben — Zsigmond oldalán vett részt az 1403. évi eseményekben (128.). C. Tóth a Zsigmond-kori anyagon túl a megyére vonatkozó Anjou-kori oklevelek és koraújkori források beható ismeretéről tesz tanúságot, a feldolgozott hatalmas adatmennyiséget térképek és táblázatok beiktatásával teszi az olvasó számára is áttekinthetővé, az 1435. évi nádori közgyűlés problémáját érintő okleveleket a függelékben teljes szöveggel közli. A kötet tagolása logikus, az érdeklődőt jól megválasztott címek és az alcímek, illetve a könyv végén található hely- és névmutató segítik az eligazodásban. Kondor Márta