Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Két kötet a középkori Erdély irathagyatékáról. A Wass család cegei levéltára. W. Kovács András: Magyar vonatkozású oklevélközlések Romániában. (Ism. Horváth Richárd)

491 TÖRTÉNETI IRODALOM koztatást a kódexekről, oklevelekről, épületekről és műkincsekről, valamint a magyar koronázási jelvényekről. A zömmel történelmi témák után lássunk egy zenei érdekességet, hisz erre is találunk példát a kötetben Gulyás András írása révén. Barcelona védőszentjének, a Fogolykiváltó Szűzanyának ünnepén, szeptember 24-én felvonuláson viszik Hódító Jakab és felesége, Violant d'Hongría (Magyarországi Jolánta) szobrát, miközben a zenészek ezt a dallamot játsszák: „Tres í très í très fan nou, nou í très fan dotze". A dallam magyar fülnek is ismerős, csak nálunk más a szövege: „Még azt mondják nem illik, a tánc a magyarnak...". Elmondhatjuk tehát, hogy a földrajzi távolság és a nyelvi különbözőség ellenére egy dal is összekötő kapocs lehet a két nép között, és hozzásegít ahhoz, hogy otthon érezzük magunk a katalán kultúrában. (A katalán dal az interneten is meghallgatható.) A színes képekkel bőségesen illusztrált kötet gazdag tárháza az ismereteknek. Történelmi témákon túl az irodalom, a képzőművészet, sőt a zene területén is művelheti magát az olvasó. A magyar közönség nemcsak a katalán történelmet és a katalán-magyar kapcsolatokat ismerheti meg belőle, hanem a hazai történelemről való tudását is elmélyítheti. Bízhatunk benne, hogy a katalán olvasók is jobban megismerik belőle a magyar kultúrát. Talán nem hiú remény abban bizakodni, hogy a katalán és magyar nyelvű megjelenés után valamely világnyelven (például angolul) is napvilágot lát majd a kötet: akkor a szélesebb olvasóközönség is megismerhetné a katalán-magyar közös történelmet. Halmágyi Miklós KÉT KÖTET A KÖZÉPKORI ERDÉLY IRATHAGYATÉKÁRÓL A WASS CSALÁD CEGEI LEVÉLTÁRA (Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára 3.) Valentiny Antal oklevélkivonatait felhasználva bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi W. Kovács András Kolozsvár 2006. 601 o. W. Kovács András MAGYAR VONATKOZÁSÚ OKLEVÉLKÖZLÉSEK ROMÁNIÁBAN (Erdélyi Tudományos Füzetek 261.) Kolozsvár 2009. 147 o. Aki bármily csekély mértékben ismeri a magyar középkorkutatás forráskiadványokkal és kézikönyvekkel való ellátottságát — pontosabban: el nem látottságát —, aligha száll vitába a kijelentéssel: a fent nevezett két kötet kiemelt jelentőséggel bír a korszak kutatása számára. E jelentőség két elemből adódik. Egyrészt a Jakó Zsigmond közelmúltbéli halála feletti fájdalmat részlegesen enyhítheti az a körülmény, hogy a neves professzor mellett képzett utódok nevelődtek ki, így az erdélyi magyar középkorkutatás utánpótlás problémái, legalább is néhány évtizedig, elodázódni látszanak. Ami azonban még ennél is fontosabb, az a tény, amire maga Jakó professzor is utal a Wass-kötethez írott, egyik utolsó munkájának számító historiográfiai bevezetőjében (10.). A kortárs romániai román nyelvű középkorkutatást tudniillik a Románia területén őrzött latin, magyar (s persze német) nyelvű, a havasalföldit vagy épp moldvait számarányában nagyságrendekkel meghaladó irathagyaték az utóbbi időben meglehetősen kevéssé foglalkoztatja. Emögött részben nyelvi, ám, sajnos, néha nehezen értelmezhető aktuálpolitikai, olykor pedig egyenesen nacionalista megfontolások állhatnak. Ennélfogva világosan kell látnunk a helyzetet, hogy e hatalmas iratmennyiség feldolgozása, valamint a magyar és román nyelvű, alkalmasint pedig a nemzetközi középkorkutatásba való bekapcsolása jelentős részben a romániai magyar tudományosságra hárul, már csak kettős nyelvtudásából eredően is. Ennek fényében kell tehát külön örömmel kézbe vennünk a két fenti kötetet: minden indokoltnak tűnő pesszimizmusunk ellenére ugyanis a feladat nem tűnik reménytelennek. Időrendben haladva a 2007-ben megjelent Wass-kötetről kell először szólni. Jelen sorok írójának őszintén be kell vallania, forráskiadvány ismertetésekor nehéz helyzetben van. Mert lehet