Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Egy későközépkori világkrónika a Mátyás-kori historiográfiában. Johannes de Utino latin nyelvű krónikájának hazai recepciója
KÉSŐ KÖZÉPKORI VILÁGKRÓNIKA A MÁTYÁS-KORI HISTORIOGRÁFIÁBAN 483 1396. évi keresztes hadjáratának a leírásában, a vereség okainak kutatásában és felsorolásában. Műfajában sokkal konzervatívabb a császár- és pápa-történet műfajának a variálása, amelyet a középkori történetírásba Martinus Polonus vezetett be. Érthető okokból különösen a Német Birodalomban, az azt övező területeken és a ghibellin Itáliában örvendett nagy népszerűségnek, a 13. századtól egészen a 15. század végéig, III. Frigyes császár idejéig. Martinus művének számos folytatása született, mint például az időben 1290-ig haladó „Flores temporum", majd az azt 1473-ig továbbfolytató Müncheni világkrónika. A folytatásnak nagyon sokféle motivációja lehetett. Ez utóbbi esetében a cél az lehetett, hogy a az egyházi pasztorálás céljait szolgáló magyarázatokkal ellátva nyújtsa át az olvasónak a világtörténeti kronológiát. Amint Johannes De Utino példája is mutatja, a Historienbibel a bibliai történet felől, sajátos módon közelítette meg tárgyát, és állt meg a világi történeti műfaj határán. Népszerűsége a korban hatalmas lehetett, amit mutat, hogy a 15. század végéig német nyelven másolt kéziratokból a töredékekkel együtt több mint száz példány maradt fenn.72 Drági Tamás, a vatikáni kézirat lehetséges megrendelője A kutatás Drági Tamás személyében véli azonosítani a magyar függelék, illetve a „császár-pápa krónika" bővítésének szerzőjét, átszerkesztőjét, esetleg a más által szerkesztett szöveg felfedezőjét vagy megbízóját. A possessor-bejegyzés tanúsága szerint ugyanis a krónika vatikáni kéziratának példánya (Vat) az ő birtokában volt, amit a hazai történet iránti érdeklődése, diplomáciai utazásainak köszönhető tájékozottsága egyébként jól megmagyaráz. Thuróczy János nyomtatásban 1488-ban megjelent krónikáját neki ajánlotta.73 A Magyarország déli határai menti Szerémség nevének kétszeri betoldása, Ciliéi Ulrik említése, a Szilágyi Mihályra tett utalások valószínűsítik az azonosítás helyes voltát, hiszen Drági maga is az ország déli területein állt hivatali szolgálatban. 1456-ban tűnt fel a királyi kúriában jogászként, majd 1461 és 1486 között a macsói bánságban Szilágyi Mihály, ezt követően Bács megyében a kalocsai érsekek familiárisaként működött. Az 1470-es években újra jogi pályára lépett, 1486-tól Mátyás király bizalmi embereként személynök, azaz az ország egyik főbírája lett, a királyi personalis praesentia bíróságának feje, a királyi bírói pecsét kezelője,74 1489-től pedig szentszéki követként szolgálta uralkodóját. Drági kéziratának példánya a feltételezések szerint Budán maradhatott. Korábban felmerült, hogy azt Drági római követjárása alkalmával vihette magával és ajándékozhatta a pápai kúriának, de Vizkelety András bebizonyította, 72 Ute Bloh: Die illustrierten Historienbibel. Text, Prolog und Schöpfungsgeschichte der deutschsprachigen Historienbibeln des Spätmittelalters. Vestigia Bibliae 13-14. (1991-1992) Bern-Berlin 1993. 1-19. 73 Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum I. Textus. Ediderunt Elisabeth Galántai, Julius Kristó. Bp. 1985. 15-16. 74 Vizkelety András: Drági Tamás. In: Új magyar irodalmi lexikon. Szerk. Péter László. Bp 2000.2 505. (CD ROM-on is), Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp. 1971. 254-259., Mályusz E.: A Thuróczy-krónika és forrásai i. m. 76-77.
