Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Egy későközépkori világkrónika a Mátyás-kori historiográfiában. Johannes de Utino latin nyelvű krónikájának hazai recepciója
474 VESZPRÉMY LÁSZLÓ Johannes de Utino-féle krónikában feltűnő eredetmonda kortárs voltát néhány évtizeddel később Antonio Bonfini igazolja, aki egyébként számtalanszor megemlíti a frank császár nevét.31 Művében a magyarok honfoglalását Nagy Károly idejébe helyezi. Abból az egyszerű meggondolásból, hogy az avarokat a magyarokkal azonosítja, s a frank-avar háborúk sokkal méltóbb keretet kölcsönöztek a honfoglalás harcaihoz, mint a magyar hagyományban olvashatók. Sőt, ezzel elárulja olvasottságát, hiszen e vonatkozásban a Károly-életrajzok leghitelesebbjét, Einhardot forgatta. Einhard ugyanis az, aki a pannóniai hadjárat leírása során azonosítja az avarokat és a hunokat (Vita Caroli, c. 13.). Einhard szövegét pedig használhatta Bonfini a mű 1521. évi editio princepse előtt is, hiszen legfontosabb kéziratai közül több is megvolt Bécsben.32 Meglepő, hogy a magyar világkrónika variánssal nagyjából egykorú, már említett Gobelinus Persona (1358-1421) az erdélyi szászok hagyományáról még csak annyit tud, hogy őket a kalandozásokból hazatérő magyarok hurcolták magukkal.3 3 Ezt a megállapítását szórói-szóra átvette a kortárs Dietrich Engelhus (circa 1362-1434) is Világkrónikájában.34 A szászok Nagy Károlyra visszavezetett telepítési hagyományára a 16. századból azonban már számos példa idézhető, amelyeket azonban a szakirodalom már jórészt összegyűjtött.3 5 A példa kedvéért csupán Oláh Miklós Hungáriájára, (c. 14.) utalunk, ahol az erdélyi szászok eredete kapcsán, jól észrevehetően Bonfini nyomán, utal a Nagy Károly döntéséhez kapcsolódó eredetükre. A magyar vonatkozású részletek; az Attila- és hun-történet elemei A magyar vonatkozású kiegészítések közé tartozik az is, amikor a pápák krónikájába a Martinusrvél (XX. Jánosnál) szereplő Imre herceg nevéhez hozzáteszi, hogy szerémi herceg, a Martinusnél (IX. Gergelynél) szintén szereplő Szent Gellért megemlített mártírhalálához hozzáfűzi, hogy az Buda mellett 31 Bonfini magyar fordítását Kulcsár Péter készítette el, 1. Antonio Bonfini-. A magyar történelem tizedei. Fordította Kulcsár Péter. Bp. 1995. 32 Kulcsár Péter-. Bonfini magyar történetének forrásai és keletkezése. Bp. 1973. 51., 180. 33 „quos in finibus eorum versus Traciam prospicientibus colllocabant. Unde usque ad hiernum diem habitantes in illis locis lingua Teutonica utuntur vulgari idiomate et ab Ungaris Saxones Transsylvani nominantur, quoniam sylva magna secernit eos ab Ungaris" — Gobeliunus Persona: Cosmidromius, hoc est Chronicon universale complectens re ecclesiae et reipublicae. Ed. Max Jansen. Münster 1900. Aetas 6, Kap. 48., idézi Anette Baumann: Weltchronik im ausgehenden Mittelalter. Heinrich von Herford, Gobelinus Person, Dietrich Engelhus. Frankfurt-Berlin 1995. (Europäische Hochschulschriften, Reihe III. 653.) 13-15., 68-69. 34 Adolf Armbruster: Eine unbekannte mittelalterliche Ansicht über den Ursprung der Siebenbürger Sachsen. Korrespondenzblatt des Arbeitskreises für Siebenbürgische Landeskunde III. Folge 2. 1972. Heft 3. 65-67. 35 Karl Kurt Klein: Transylvanica (Buchreihe der Südostdeutschen Historischen Kommission, Bd. 12.) München 1963. 98-113. — Armbruster is hangsúlyozza, hogy az eredettörténet megfogalmazása a 15. századi humanista művelődésre vezethető vissza (Ambruster, A.: Eine unbekannte mittelalterliche Ansicht i. m.). Maga Gobelinus Person is tett itáliai utazást 1409-1410-ben, illetve a konstanzi zsinaton is szerezhetett a magyarországi németek eredetére vonatkozó információkat. Összefoglalóan 1. még Harald Zimmermann: Die deutsch-ungarischen Beziehungen in der Mitte des 12. Jahrhunderts und die Berufung der Siebenbürger Sachsen. In: Siebenbürgen und seine hospites Theutonici. Ed. Harald Zimmermann. Köln-Weimar-Wien 1996. 83.
