Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Egy későközépkori világkrónika a Mátyás-kori historiográfiában. Johannes de Utino latin nyelvű krónikájának hazai recepciója
KÉSŐ KÖZÉPKORI VILÁGKRÓNIKA A MÁTYÁS-KORI HISTORIOGRÁFIÁBAN 473 A legutóbbi évek kutatása azonban jelentős változásokat hozott. Gert Mellville-nek sikerült tisztáznia, hogy Utino a Krisztus koráig terjedő részben Petrus Pictaviensis (tl205) kompendiumát dolgozta át, majd, már a római császárok korszakában, német világkrónikákat is hasznosított. A kézirattal, különösen annak magyar vonatkozású részeivel kapcsolatban, azonban még mindig számos probléma vár tisztázásra. Nem kevésbé nehéz a kéziratok teljes körének összehasonlítása nélkül választ adni a szerzőség kérdésében. A hazai krónikakutatás klasszikusának, Mályusz Elemérnek az a sejtése, hogy egy szerkesztő műve lenne a „pápa-császár krónika" és a magyar királyok krónikája, nem tűnik megalapozottnak. A „pápa-császár rész" és a „magyar királyok-függelék" között még azonos személyek vagy események leírásában sem fedezhető fel hasonlóság, egymástól teljes mértékben független alkotásoknak tűnnek. Ugyanakkor egyáltalán nem valószínűtlen, hogy a krónikák folytatására, illetve kiegészítésére Magyarország területén, az ország vonzáskörzetében, vagy egy, az országhoz kötődő személy részéről egy időben került sor, valamikor a 15. század közepén. Úgy tűnik, hogy a „magyar királyok-függelék"-et nem tartalmazó kéziratok is megőrizték a „pápa-császár krónika" magyar, hun-magyar vonatkozású részeit.2 6 Véleményünk szerint a magyar királyok függelékét elkészítő, felhasználó szerkesztő egy olyan világkrónikát keresett és talált, amelyet könnyen, néhány kiegészítéssel, például az 1455-ös kiegészítéssel,2 7 naprakésszé lehetett tenni. A „pápa-császár krónika" szerkesztője ezzel szemben bizonyos magyar, bajor, dél-német érdeklődést árul el: amikor a német krónikákból, Martinus Polonus&zdl egyezően átvette a Gizella királynéra vonatkozó bejegyzést, neki tulajdonítja a magyarok keresztény hitre térítését,2 8 vagy éppen Martinusszal (?) szemben a 976. évhez fontosnak véli megjegyezni az inkább helyi tiszteletnek örvendő regensburgi Szent Wolfgang nevét, miként érdekes, hogy 926-nál jórészt Martinusszal egyezően meséli el Szent Vencel történetét. A császároknál 976-ban meg éppen arról tud, hogy Szent Adalbert kereszteli meg Istvánt. Ennek tudható be az is, hogy a magyarok honfoglalásakor a Martinusnál (?) szereplő avarokat a bajorok nevével helyettesíti, valamint a hun történetben Tulln és Zieselmauern helységneveket használja.29 Fontosnak tartja, hogy beleszője a történetbe a magyarországi németek Nagy Károlynak tulajdonított betelepítését.3 0 A tudomásunk szerint először a 26 Mályusz E.: A Thuróczy-krónika és forrásai i. m. 76-77. 27 Anno 1455, Callixtus III.: „Huius tempore multi crucesignati contra Turcos pro recuperatione civitatis Constantinopolitane per Hungáriám cum illustrissimo rege Ladislao regni eiusdem ac illustri comité Ulrico Cilié descenderunt et nullus principum ad hoc passagium se movit, licet artesani et pauperes permoti sunt [...]". 28 Anno 1014, Hainricus II: „Hic [...] sororem suam Giselam sancto Steffano, regi Hungarie tradidit in uxorem et ad fidem vocavit." 29 Anno 376, Valens: „Huni de paludibus exiverunt, Hungáriám intrantes et devicto exercitu Romanorum iuxta civitatem Tulnam in Austria in quadam villa vocata Czeisselimuer, quo exercitu praefuit Theodoricus de Verona, et dux Maternus de Sabaria oriundus." 30 Anno 802, Carolus Magnus: „Huius tempore comités, palatini, Rolandus et ceteri Sarracenis in Hispania superatis proditione Ganelonis comitis occiduntur, prius transierunt per Hungáriám, hic habita victoria 10000 Saxonum ad Septem Castro et ad terram Sepusiensem locavit."
