Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Egy későközépkori világkrónika a Mátyás-kori historiográfiában. Johannes de Utino latin nyelvű krónikájának hazai recepciója
KÉSŐ KÖZÉPKORI VILÁGKRÓNIKA A MÁTYÁS-KORI HISTORIOGRÁFIÁBAN 467 tartalma is valószínűsít. A magyar királyok jegyzékének feltűnését jól indokolja, hogy a 15. századra Magyarország iránt a környező országokban komoly érdeklődés mutatkozott jórészt a perszonálunióknak, a magyar-Habsburg, valamint a magyar-török viszony fordulatainak, a magyar királyok török, morva, lengyel és osztrák területek ellen indított hadjáratainak köszönhetően. Mindez fokozottan igaz Ausztriára és Lengyelországra, az előbbi esetben nyugodtan utalhatunk Jakob Unrest „Magyar króniká"-jára, vagy éppen „Karintiai króniká"-jára,7 ami szintén rendkívül gazdag magyar vonatkozásokban;8 az utóbbi esetben Jan Dhigosz nagy terjedelmű történelmi munkájára gondolhatunk leginkább e vonatkozásban.9 Joggal lehet egy közel egykorú német és latin nyelvű változat kiadását feltételezni.1 0 Ezt látszik igazolni, hogy az önálló magyar történelmi függelék, s az alább tárgyalandó magyarországi vonatkozású betoldások, egyaránt részét képezik a német és latin változatnak, s — legalábbis a rendelkezésre álló kéziratok alapján ítélve — szó szerint megegyeznek. Maga a krónika egyébként közvetlen politikai-történeti utalásokban igen szegény. Talán csak a legújabb időkben tesz néhány kivételt, mint például V László uralkodása idején dicsérően említi Hunyadi János kormányzóságát (a latinban: decenter et magnifice, a németben: loblich und ersamlich), vagy amikor Szilágyi Mihály változatos sorsát minden kommentár nélkül közli (a latin változatban még Mátyás nevét sem említi elfogatásával kapcsolatban, a németben ezt már megteszi: ex instinctu quorundam in captivitatem regiam receptus; illetve: gefangen durch Mathiam). Datáló értékű lehet, hogy tud Szilágyi szabadon bocsátásáról (1459. június), de nem tud 1460-1461. évi török fogságáról, majd haláláról. Összességében annyi elöljáróban is megállapítható, hogy a kibővített világkrónika hagyományos szerkezeti tagolása, konzervatív, több évszázados forrásai révén a Mátyás-kori történetírás konzervatív, hagyománytisztelő ágához tartozik.1 1 Ahhoz, amit maga Hess András és Thuróczy János is képviseltek, s amiért az utóbbi később a humanistáktól komoly kritikát kapott. Fennmaradt példányai a bibliai elbeszélések, a pápák története miatt, a jelek szerint, elsősorban az egyházi intézmények körében örvendtek népszerűségnek, legalábbis a kéziratok provenienciája erről tanúskodik. A latin és német nyelvű krónika törzsrésze Johannes de Utino (tl363) ferences szerzetes, a teológia doktora Bertrand aquileiai pátriárkának ajánlott világkrónikája, ami az ajánlás alapján 1344 januárjára keltezhető, legkorábbi 7 Jakob Unrestre L Alphons Lhotsky. Quellenkunde zur mittelalterlichen Geschichte Österreichs. (Mitteilungen des Instituts fur österreichische Geschichtsforschung. Ergänzungsband 19). Graz-Köln 1963. 405—408., legújabban Tringli István: A magyar történetírás átalakulása Hunyadi Mátyás korában. In: Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a királyi udvarban 1458-1490. Szerk. Farbaky Péter, Spekner Enikő, Szende Katalin, Végh András. Bp. 2008. 503-511. 8 A német történeti irodalom magyar vonatkozásaira 1. Radek T.: Das Ungarnbild in der deutschsprachigen Historiographie des Mittelalters. (Budapester Studien zur Literaturwissenschaft, Band 12.) Frankfurt am Main-Berlin-Bern-Bruxelles-New York-Oxford-Wien 2008. 9 Krzysztof Baczkowski: Hunyadi Mátyás a régi lengyel történetírásban. In: Rex invictissimus. Hadsereg és hadszervezet a Mátyás kori Magyarországon. Szerk. Veszprémy László. Bp. 2008. 203-212. 10 A 15. századi megélénkülő német és latin nyelvű krónikairodalomra összefoglalóan 1. Rolf Sprandel: Chronisten als Zeitzeugen. Forschungen zur spätmittelalterlichen Geschichtschreibung in Deutschland. Köln-Weimar-Wien 1994. 5-24. 11 Összefoglalóan 1. Tringli /.: A magyar történetírás átalakulása i. m.
