Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Simon Zsolt: A zágrábi pénzverde 1525. évi számadása. Adatok az 1521. évi pénzreform történetéhez
452 SIMON ZSOLT ni. Abból kiindulva, hogy a kamara mestere járandóságaként az előállított pagamentum egy bizonyos hányadát kapta, a pénzöntvény előállításáért kellett feleljen, és talán ennek előkészítését is ő irányította. (Előkészítés alatt itt az ezüstön és rezen kívüli nyersanyagok megvásárlását és az öntéssel kapcsolatos munkákat értjük, a fémeket ugyanis, amint fentebb leírtuk, Batthyány és Thurzó emberei adták, így azoknak beszerzése vélhetőleg az ő hatáskörükbe tartozott.) Úgy látszik tehát, hogy a kamara mestere a verde technikai vezetője volt, ennek alapján pedig azt feltételezzük, hogy Batthyány és Thurzó emberei a felettesei voltak. A verdét irányító személyek kilétéről csak azt tudtuk kideríteni, hogy egyikük minden bizonnyal az a Vitális deák volt, aki egy 1525. április 21-én keltezett levél szerint Batthyány Ferenc közvetítésével Thurzó Eleknek küldött néhány érmét, ugyanis Thurzó a deákot tartotta felelősnek a küldött pénzek minőségéért.8 0 A technikai személyzetet több munkáskategória alkotta: a pénzverők (cusores), a kémlő (probator), az ércöntő (magister fusoris), az éremmetsző vagy éremvéső (sculptor), a kovácsok (fabri) és az olvasztómunkások (liquefactores). Nem egészen világos előttünk a sculptor és a fabri által végzett munka természete: Paulinyi Oszkár szerint ugyanis az éremvéső (Eisenschneider, Eisengraber, sculptor, feiricisor) a verővasakat véste, de legkésőbb a 15-16. század fordulóján a bélyegvasmetsző (Eisensenker, faber) az úgynevezett bélyeg- vagy verővasmetsző vasakat állította elő, amelyekkel a maguk során a verővasak negatív rajzát verték át.87 Evvel szemben a 15-16. század fordulója után keletkezett zágrábi számadásban mégis szerepel a sculptor, így úgy gondoljuk, hogy a fabri kovácsok voltak, akik a verdében felmerülő mindenféle kovácsmunkát végezték, a sculptor pedig a verővasakat, vagy akár a verővasmetsző vasakat (is) állította elő. Tovább bonyolítja a kérdést, hogy Hans Dernschwam 16. század közepi visszaemlékezése szerint a Jagelló-korban Körmöcbányán az érmék széleit az éremvéső vágta le (.Eisenschneider; egy következő mondat szerint a dénárokat a pénzverők darabolták), akit megkülönböztetett a vasmetszőtől (Eisensenker), Dernschwam azonban nem részletezte, hogy ez utóbbinak mi volt a feladata.88 Az alkalmazottak fizetését csak két esetben lehet megállapítani. A kamara mestere az olvasztás után megmaradt minden száz márka öntvényből három márkát kapott, nyilván fizetségként (Ex quibus deducte pro magisterio magistii camere de singulis centum marcis très marcas computando; pro laboré magisterii). Ezt a mennyiséget nem nyers formában, hanem pénzzé verve kapta meg, hiszen a pénzverők a kamaramesternek járó ötvözet után is kaptak fizetést. A pénzverők száz márka pagamentum után 18 forintot kaptak, amit 3,6 márkából vertek ki, egy márka után tehát 1,73 pisetum89 súlyú dénár járt nekik. Fizetésük tehát alacsonyabb volt, mint a körmöcbányai pénzverőké, akiknek egy márka után 1514-ben 2 pisetumot, 1525-ben 8(i Az ügy további részleteire alább térünk ki. 8| Paulinyi Oszkár: Adatok a körmöci éremvésők és emlékérmek kérdéséhez a XVI. század első feléből. Numizmatikai Közlöny 48-49. (1949-1950) 36. 88 Johann Christian Engel: Geschichte des Ungarischen Reichs und seiner Nebenländer. I. Theil. Halle 1797. 207. — A leírás magyar nyelvű fordítása az „Eisenschneider"-t 'vasmetsző', az „Eisensenker"-t 'képmetsző' kifejezéssel adta vissza, 1. Dernschwam, H.: Erdély i. m. 131. 89 A márka 1/48-ad része.
