Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Simon Zsolt: A zágrábi pénzverde 1525. évi számadása. Adatok az 1521. évi pénzreform történetéhez
A ZÁGRÁBI PÉNZVERDE 1525. ÉVI SZÁMADÁSA 447 gyéknek,6 7 amelyek közül fennmaradt a Sáros megyének, továbbá Kassának címzett levél,6 8 november 15-én pedig minden alattvalójának, különösen a Nyitra, Bars, Hont, Zólyom és Túróc vármegyékben lakóknak.69 A király október 4-én mái- azt tudatta Sopronnal, hogy az új és régi érmék közötti 2:1 beváltási arány azontúl már nem fog változni.7 0 Az előbb felsorolt adatok alapján tehát arra lehet következtetni, hogy az új pénz verését legkésőbb 1525. június 24-én határozták el, de annak verését csak valamikor augusztus 15. és 24. között, de inkább az utóbbi dátumhoz közeli napon kezdték el. (Körmöcbányáról fenn is maradt 1525-ös évszámmal ellátott jó, régi, 8 latos érme, de Budáról csak 1526-ból ismeretes ilyen pénz.7 1 ) Az újonnan vert dénárok bevezetése azonban nem ment zökkenőmentesen, mivel a központilag megszabott átváltási árfolyam nem felelt meg a kétféle érme nemesfémtartalmának: egy 1526. január 22-én kelt királyi oklevélből arról értesülünk, hogy az alattvalók a nova monetat megvetették (contemnerent) és nem akarták azt használni, továbbá a prelátusokkal, főurakkal és országlakosokkal együtt hozott rendelettel ellentétben (publica ordinatione - ez talán országgyűlési határozatot jelent72 ) egy régi dénárért két újat nem akartak elfogadni, hanem három, négy, sőt több új dénárt kértek, végül az árukat is sokkal drágábban adták, mint az új pénz verése előtt. Mindezek ellenére a királyi tanácsban jószágvesztés terhe mellett továbbra is a régi átváltási ráta mellett döntöttek, a beváltás helyéül pedig a budai kamarát jelölték ki.7 3 A gondok evvel nem oldódtak meg, mert a pápai nuncius 1526. április 3-án azt írta Budáról, hogy senki sem akatja elfogadni a nova monetat.7 4 Az 1526. április 24-én tartott rákosi diétán ismét intézkedtek a rézpénz beváltásának módozatáról és a régi meg az újonnan vert érme közti árfolyamról, de ekkorra már módosult a kincstár álláspontja: a 67 DL 47 621. — Az irat fogalmazvány lehet vagy egykorú másolat, melynek az elejére címként „Ad civitates libéras", illetve „Ad comitatus" van írva. A városoknak szánt levél kiadását 1. Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. Bp. 1909. 212-213. 68 Diplomatarium comitatus Sarosiensis, quod erűit Carolus Wagner. Posonii et Cassoviae 1780. 32-33., Stephanus Katona: História critica regum Hungáriáé, Stirpe mixtae. Tomulus XII., ordine XIX. Budae 1793. 566-567., Vestigia comitiorum apud Hungaros i. m. 619-620., Pohl, A.: Die Münzstätte Kaschau i. m. 47-48. 69 Stephanus Schönvisner: Catalogus numorum Hungáriáé ac Transilvaniae instituti nationalis Széchényiani. Pars III. Pestini 1807. 333-335. Az oklevél egy további — a szöveg végét elhagyó — kiadását 1. Krizskó P.. A körmöczi régi kamara i. m. 49-50. (2. sz. jegyz.). 70 Sopron város 1/7. 168-169. 71 Huszár L.\ A budai pénzverés i. m. 113., 115-116. — Hibás, illetve félreérthető tehát Sperfogelnek egy 1526. okt. 16-i eseményhez kötődő állítása, amely szerint a jó körmöci érméket „abban az időben" kezdték verni, 1. Analecta Scepusii i. m. II. 147. 72 Az „ordinatio" és „publicum" kifejezéseket (utóbbit az „edictum" főnévhez kapcsoltan) a Jagelló-korban máskor is vonatkoztatták országgyűlési határozatra, 1. Neumann Tibor: II. Ulászló koronázása és első rendeletei. (Egy ismeretlen országgyűlésről és koronázási dekrétumról). Századok 142. (2008) 334-336. 73 DF 218 414. (Bártfa; szemelvényes kiadását 1. Georgius Pray: Epistolae procerum regni Hungáriáé. Pars I. Posonii 1806. 208-209.; egykorú, egyszerű német nyelvű fordítását 1. DF 218 415.), DF 281 690. (Szepes vármegye), DF 250 149. (Körmöcbánya), Schönvisner, S.: Catalogus numorum i. m. III. 337-339., Krizskó P.: A körmöczi régi kamara i. m. 50-51. (1. sz. jegyz.), DF 235 071. (Selmecbánya), DF 271 155. (Kassa), DF 241 311. (Pozsony), Diplomatarium comitatus Sarosiensis i. m. 197-198., Katona, S.: História critica i. m. Tomulus XII., ordine XIX. 568-570., Supplementum ad Vestigia comitiorum i. m. 52-54. (Kisszeben), Sopron város 1/7. 178-179. (Sopron), vö. Huszár L.: A budai pénzverés i. m. 113-114. 74 Magyarországi pápai követek jelentései i. m. 357.