Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Lakatos Bálint: Kálnai Imre főesperesi és királyi titkári kinevezése (1523-1525). Adalékok a pápaság magyar személyi politikájához Mohács előtt
KÁLNAI IMRE FŐESPERESI ÉS KIRÁLYI TITKÁRI KINEVEZÉSE (1523-1525) 423 kegyes célra fordítandó (valójában a Szent Péter-székesegyház templompénztárába fizetendő) 200 forintot Lászai végrendelete szerint.6 1 A levélből kitűnik, hogy Lászainak a per kezdetén, 1520-ban említett 228 forintnyi követelése időközben már 260 forintra nőtt. Hogy végül Várdai ebből pontosan hogyan és mennyit törlesztett, nem tudjuk. 1524 februárjából való Brodaricsnak egy nyugtája, amelyben beleegyezett abba, hogy a végrendelet másik két végrehajtója, Philippus de Senis és Vincentius Baldus kánonjogi doktor akaratának megfelelően a pápai hivatalnok Theodericus Vafer Lászai 147 dukátját az Altoviti-bankházba tegye be.62 (A két olasz végrehajtót a magyar egyházszervezet tagjaként is ismerjük; mindketten Pietro Isvalies bíboros, pápai legátus kíséretében kerültek egy időre Magyarországra. Baldus a veszprémi püspökséget elnyerő bíboros veszprémi vikáriusaként szerepelt még 1508-ban.63 Senis 1501 és 1503 között a bíboros ügyhallgatója volt, azután Rómába visszatérve szerzett pécsi, majd győri kanonoki javadalmakat. 1513-tól az esztergomi Nagyboldogasszony-kápolna igazgatóságának javadalmát élvezte, amiért 1529-ig tartó pereskedésben állt a helyi székeskáptalannal.6 4 ) Vafer és Senis egyébként kollégák voltak; előbbi ekkor a Camera Apostolica ügyhallgatójának jegyzője, utóbbi pedig emellett még a pápai kancellárián is dolgozott.66 Az ügylet negyedik szereplője, az Altoviti-bankház pedig a jelentősebb római bankok közé tartozott az 1520-as években. 1507 óta az ambiciózus Bindo Altoviti vezette, aki a Camera Apostolicaval is sokrétű kapcsolatban állt: különböző vám- és adóbérleti ügyek mellett 1529-től adószedő biztossá nevezték ki, sőt emellett éveken keresztül a Szent Péter templompénztára számára is kezelt letéteket.66 így tehát a nyugtában említett 147 dukát (bár nem derül ki pontosan, milyen pénznemről van szó), valószínűleg a Szent Péter-székesegyház templompénztárába fizetendő összegnek felel meg, és nem a pálosoknak járó 60 aranyforintnak, bár ez sem zárható ki teljesen. Philippus de Senisről ugyanis azt szintén tudjuk, hogy kapcsolatban állt a római magyar pálosokkal is.67 61 DL 82 621. Kivonatosan és hibákkal közli Lukcsics P: XVI. századi i. m. 222-223. (vö. uo. 221: „Több levélnek irodalmi szempontból érdektelen részeit elhagytam."). 62 DL 47 545. Nem derül ki, hogy Várdainak küldött nyugta-e vagy sem. Közli Sörös P: Jerosini Brodarics i. m. 17. (2. sz. jegyz.). 63 Gutheil Jenő: Veszprém város okmánytára. Oklevelek a veszprémi érseki és káptalani levéltárakból (1002-1523). S. a. r. Kredics László. Veszprém 2007. 317-319. (206. sz.). 64 Köblös J.: Az egyházi i. m. 438-439., Fedeles T.: A pécsi i. m. 442. (Sienai Zergardis Fülöp néven), Solymosi László: Bevezetés. In: Az esztergomi székeskáptalan jegyzökönyve (1500-1502, 1507-1527). Kiad. Uő. Bp. 2002. 22., a perben például: ETE I. 208-209., 211-212." 65 Vafer a nyugta címzettje. Senisre 1. Thomas Frenz: Die Kanzlei der Päpste der Hochrenaissance (1471-1527). Tübingen 1986. (Bibliothek des Deutschen Historischen Instituts in Rom 63.) 435. (1984. sz.). Senis ebben az időben secretarius, magister registri cancellariae, ill. clericus camerae is. Baldus is kötődhetett a pápai udvarhoz: 1522-ben a pápától egy plébániai javadalmat kapott Ferrucciában (ma Quarratta része, Toszkána), 1. ASV Registra Lateranensia 1423. fol. 176l_v . 66 Richard Ehrenberg: Das Zeitalter der Fugger. Geldkapital und Creditverkehr im 16. Jahrhundert. Bd. I. Die Geldmächte des 16. Jahrhunderts. Jena 1896. 274., Coriolano Belloni: Un banchiere del rinascimento: Bindo Altoviti. Roma 1935. 13., 16-20., Dizionario biografico degli italiani. 2. Albicante-Ammannati. Roma s. a. 573-574. (A szócikk szerzője Marcello Del Pazzo). 67 1517-ben egy pálos birtokeladás közjegyzői írásbafoglalása az ő boltjában („apotheca magistri Philippi de Senis") történt. 1536-ban halálakor a Camera Apostolica dékánjaként egy szőlőt is hagyott rájuk, 1. Hungarici monasterii i. m. 121., 348.
