Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Lakatos Bálint: Kálnai Imre főesperesi és királyi titkári kinevezése (1523-1525). Adalékok a pápaság magyar személyi politikájához Mohács előtt
KÁLNAI IMRE FŐESPERESI ÉS KIRÁLYI TITKÁRI KINEVEZÉSE (1523-1525) 415 Lászai-féle Hívő lelkek kápolna mellett kezdte el építtetni saját Szent Anna-kápolnáját.2 2 Lászainak tehát kapóra jöhetett, amikor 1517 nyarán arról értesült, hogy a római Szent Péter-székesegyház magyar gyóntatója, Vitéz Mihály állásáról lemondva hazatért. A hír valószínűleg erdélyi kanonoktársának, a feliratgyűjtő Megyericsei János kolozsi főesperesnek a révén juthatott el Lászaihoz, mivel Vitéz Mihály földije, sőt távoli rokona volt Megyericseinek.2 3 Lászai tehát elfoglalta a megüresedett apostoli penitenciáriusi helyet: káptalanját és egyházmegyéjét hátrahagyva Rómába távozott. Apostoli gyóntatóként nem csupán a Rómába zarándokló magyaroknak, hanem a pápai udvarban betöltött előkelő helye miatt — az Apostoli Szentszék gyóntatói rangban a püspökök és a generális apátok után következtek és közvetlenül a pápa, illetve az általa kinevezett bíborosi rangű nagy penitenciárius alá tartoztak2 4 — esetenként a magyar egyházi és politikai elitnek is segítségére lehetett.2 5 1519-ben például a Werbőczi István által vezetett magyar küldöttséget is ő kalauzolhatta az Örök Városban.2 6 Annyi bizonyos, hogy Lászai Rómába való távozása püspökével való ellentéteit nem oldotta meg. Sőt, Lászai mint a gyulafehérvári Hívő lelkek kápolná-22 Vekov Károly. Egy erdélyi reneszánsz püspök és a gyulafehérvári székesegyház kincstára. In: Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Kovács András, Sipos Gábor, Tonk Sándor. Kolozsvár 1996. 535. Ezt a halála után fejezték be, 1. Pattantyús Manga: Adalékok a gyulafehérvári székesegyház úgynevezett Várdai-kápolnájának építéstörténetéhez. In: Tanulmányok Tóth Sándor 60. születésnapjára. Szerk. Rostás Tibor, Simon Anna. Bp. 2000. 175-184., vö. Entz Géza: A gyulafehérvári székesegyház. Bp. 1958. 118., 158. 23 Monay Ferenc: A római magyar gyóntatok. Róma 1956. 54-55., V Kovács S.: A humanista i. m. 358., Köblös József: Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában (A budai, fehérvári, győri és pozsonyi káptalan adattárával). Bp. 1994 (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 12.) 376. — Tévednek abban, hogy Vitéz Mihály Vitéz János rokona lenne, mert valójában a Kamarcai Vitéz család tagja volt. Rokonságuk nyoma, hogy Megyericsei Katalin Kamarcai Vitéz Péter felesége volt, 1. XV századi pápák oklevelei II. IV Jenő pápa (1431-1447) és V Miklós pápa (1447-1455). Kiad. Lukcsics Pál. Bp. 1938. (Olaszországi magyar oklevéltár II.) 179. sz. 24 Fraknói Vilmos: A római magyar gyóntatok. Katholikus Szemle 15. (1901) 385-394., 385-386., Monay F.: A római i. m. 2-3., 23., vö. Kubinyi András: Magyarok a késő-középkori Rómában. In: Történelmi tanulmányok. Szerk. Bessenyei József et al. Miskolc 1999. (Studia Miskolcinensia 3.) 83. 25 Működésének legismertebb adata: 1522-ben felold egy Cser Ferenc nevű szalánkeméni ágostonos szerzetest fogadalma alól, 1. Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából I. 1520-1529. Szerk. Bunyitay Vince, Rapaics Rajmond, Karácsonyi János. Bp. 1902. (a továbbiakban: ETE I.) 52-53. (53. sz.) és Kóta Péter: Regeszták a vasvári káptalan levéltárának okleveleiről, (1130) 1212-1526. Szombathely 1997. 224. (688-689. sz.). 1519-ben viszont az erdélyi egyházmegyébe eső Bayerdorff/Németi plébániatemploma loretói Szűz Mária-oltárának és konfraternitásának a római Szentlélek Társulatba való felvételéért jár közben, 1. Archivio di Stato di Roma (a továbbiakban: ASR), Archivio dell'Archiospedale di S. Spirito, busta 223. (Instrumenti, Atti del Notaio, reg. 32. [évköre: 1516-1520].), 155r-158v . Köszönöm E. Kovács Péternek, hogy az utóbbi adatra felhívta a figyelmem. A település a Beszterce melletti Királynémetivel (ma Crainimát, Románia) azonosítható, 1. Borsa Gedeon: A Szentlélekről elnevezett ispotályosrend búcsúlevele Esztergomban. In: Uő: Könyvtörténeti írások III. Bp. 2000. 403-404. 1518 szeptemberében Tasnádi Tamás a Salonensis tituláris püspökségre való kánoni kivizsgálása során hallgatják meg tanúként, 1. Consistorialia Hungarica. Pápai konzisztóriumok aktái a magyar Szent Korona országairól. Szerk. Tusor Péter, Nemes Gábor. Bp-Róma 2009. (Collectanea Vaticana Hungáriáé 1/6.). 20. sz. [megjelenés alatt]. Köszönöm a szerkesztőknek, hogy a kéziratba beletekinthettem. Lászai nem csak magyar ügyekben volt illetékes, 1. Érszegi G.: Romana urna i. m. 144. (23. sz. jegyz.). 26 Monay F.: A római i. m. 57.
