Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Romhányi Beatrix: Domonkos kolostorok birtokai a késő középkorban
DOMONKOS KOLOSTOROK BIRTOKAI A KÉSŐKÖZÉPKORBAN 407 Egy másik megoldást jelentett Szabó Benedek budai polgár 1514-ben kelt végrendelete, melyben budai házát 25 évre lekötötte a budai domonkos kolostornak azzal, hogy özvegye és örökösei évente 12 forintot fizessenek a kolostornak (összesen tehát 300 forintot), ha pedig ezt elmulasztanák, akkor a ház szálljon a szerzetesekre. A 25 év leteltével viszont a fizetési kötelezettség megszűnik.7 8 Ez a határozott idejű járadék önmagában is kuriózum. Bár házakhoz kapcsolódó jövedelmei más kolostoroknak is voltak Budán, ilyen típusú nincs több a fennmaradt anyagban. Összességében a középkor végi domonkos kolostorok csaknem feléről (19) vannak adataink.7 9 Ezek alapján úgy tűnik, a rend kolostorai a 14-15. század fordulójától alkalmanként, a 15. század közepétől viszonylag rendszeresen kaptak adományként különféle birtokokat. Ezeknek döntő többségétől előbb vagy utóbb megváltak: vagy az adományozó rokonsága váltotta vissza a birtokot, vagy idővel eladták őket. Voltak azonban a 15. század végén már olyan birtokaik is, melyek tartósan a szerzetesek kezén maradtak. Ezek túlnyomó többsége halastó, illetve majorság. Viszonylag jelentősnek tűnik az állatállomány (példaként említhető a simontornyai adomány), ami messze túlmutat a szerzetesek saját szükségletének kielégítésén, de egyes esetekben a halastavak nagy száma is felveti a kereskedelem lehetőségét. Igaz, a kolostori élelmezésben a halnak kiemelt szerepe volt, és a halastavak méretének, hozamának ismerete nélkül ez a kérdés nem válaszolható meg egyértelműen. A többi szerzetesrend birtokaihoz képest feltűnő viszont a szőlők és a malmok kis száma. Sőt, a malmokat illetően az is érdekes, hogy az egyes kolostorok kezén feltűnő malmok között van olyan, amely csak átmenetileg volt a birtokukban (Fehéregyháza), volt, amelyiket eladták (Kassa), és még arra is akad példa, hogy az adományozók kifejezetten megígértették a szerzetesekkel, hogy az adományba kapott halastóra malmot nem építenek. Van még példa jobbágytelkek birtoklására, de ezek száma is igen csekély. Más birtoktípus szinte nincs is, leszámítva egy erdőhasználati jogot és egy piacvám részesedésre formált igényt Komáromban, ami miatt a bakonybéli apátsággal keveredtek vitába az ottani szerzetesek.8 0 Ugyancsak feltűnő a városi házak hiánya, az egyetlen budai említés is csupán egy házhoz kapcsolódó járadékról szól. Az egy vértesszentkereszti apátsági birtokot leszámítva, melyet királyi adományként nyertek, a domonkosok birtokai kicsik voltak, többségük legalább részben közvetlenül szolgálta a szerzetesek ellátását. A birtokok rendszerint vagy az adott település határán belül, vagy ahhoz nagyon közel voltak. Az adományba kapott távolabbi birtokoktól mielőbb igyekeztek megválni. A fennmaradt források alapján — bár ez alkalommal erre csak érintőlegesen utaltunk — a bevételeik nagyobb hányada továbbra is pénzjövedelemből8 1 vagy olyan, ado-78 Végh András: Buda város középkori helyrajza I—II. Bp. 2009. 565. sz. 79 Huszadik kolostorként felmerülhet Brassó, ahol a 16. században egy molnárt találunk a konvent konverzusai között (1. feljebb), és saját locusa volt Haralyon, 1. Kolostorok és társaskáptalanok i. m. 80 Csánki D.: Történeti földrajz i. m. III. 81 Lábatlani Gergely 1000 forintos vagy Kenderesi Balázs 100 forintos adománya, illetve az 1494-1495. évi számadáskönyvben szerepelő összegek mellett a segesvári kolostor jegyzékében például 20-100 forint közötti összegek tűnnek fel, Polnar Gábor boszniai püspök pedig végrendeletében 4000 forintot hagyott a kolostorra, 1. Ipolyi A.: Adalékok i. m. passim.
