Századok – 2010

KÖZLEMÉNYEK - Romhányi Beatrix: Domonkos kolostorok birtokai a késő középkorban

DOMONKOS KOLOSTOROK BIRTOKAI A KÉSŐKÖZÉPKORBAN 399 is Henzeres budai polgárnak adományozza.1 8 Ezután, hosszú hallgatást követő­en, 1521-ben az akkori kolostori elöljáró, Szebeni Péter felszólította Vízaknai Ferenc örökösét, Miklóst, hogy rendezze az adósságot. Miklós meg is ígérte, hogy két héten belül fizet, ez azonban mégsem történt meg. Végül az ügy lezá­rására csaknem 60 évvel a végrendelet kelte után, 1524 nyarán került sor.1 9 Ugyancsak a pénzbeli megváltás miatt jelentett be tiltakozást a pesti ko­lostor 1478-ban Soroksár praedium ügyében, mely a monostort Besenyei Mi­hály végrendelete alapján illette. Mivel azonban az új birtokos, Haraszti Ferenc a kolostort kifizette, a tiltakozást visszavonták.2 0 Minden bizonnyal közvetett pénzadománynak tekinthető a néhai Stephan Weymer özvegyének, Erzsébet­nek végrendelete, melyben minden ingó és ingatlan vagyonát — a házsongárdi szőlője kivételével — fele-fele részben a kolozsvári domonkosok és a külváros­ban élő domonkos apácák kolostorára hagyta,21 vagy Túri Benedek 1521-ben tett adománya is, melyben a kolozsvári domonkosokra hagyta a Torda megyei Túrcsánban lévő birtokrészét minden tartozékával együtt, kikötve, hogy, ha ro­konai azt vissza akarnák váltani, akkor azt csak 600 forint megfizetése ellené­ben tehetik meg.2 2 A kolostor azonban már korábban is birtokos volt a települé­sen, hiszen 1505-ben, majd 1508-ban az ellentmondások miatt sikertelenül, 1514-ben viszont sikeresen beiktatták a szerzeteseket egy itteni halastó és a rajta álló kétkerekű malom birtokába.2 3 A besztercei kolostorra hagyott egyik birtok esetében véletlenül azt is tud­juk, hogy miként adtak túl rajta. 1502-ben ugyanis Mara Albert deák úgy vég­rendelkezett, hogy a Torda vármegyei, 300 aranyforintot érő szentmártoni bir­tokát a besztercei Szent Kereszt kolostorban élő domonkos barátokra hagyja.24 II. Ulászló király két évvel később utasította is a kolozsmonostori konventet, hogy küldje ki hiteles emberét a szerzetesek birtokba iktatásához.2 5 A birtokba iktatásnál ugyan volt ellentmondás, de a domonkosok végül a birtok tulajdono­sai lettek. 1509-ben viszont már arról értesülünk, hogy a domonkos konvent nevében Gergely és Antal barát úgy nyilatkozott, hogy a szentmártoni birtokot eladják Szentgyörgyi és Bazini Péter országbírónak és erdélyi vajdának részben jótéteményeiért, részben 150 arany forintért.2 6 Az sajnos nem derül ki az okle­vélből, hogy miben álltak az erdélyi vajda jótéteményei, az azonban világos, hogy a szerzetesek a birtok becsült értékének éppen a felét kapták meg kész­pénzben. Az adatokból arra következtethetünk, hogy a szerzetesek a hagyaték átvételének pillanatában tudták, hogy a birtokra vevőt akarnak találni, és talán éppen a becsérték és a végül ténylegesen megkapott összeg különbsége volt az oka, hogy az eladás ügye mégis öt évig húzódott. 18 1480: DL 29 009. - A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei I—II. 1289-1556. Kivonatokban közzéteszi és a bevezető tanulmányt írta Jakó Zsigmond. Bp. 1990. (a továbbiakban: KmJkv) 2304. sz. 19 Ipolyi A.: Adalékok i. m. 599. 20 1478: DL 59 651. 21 1503: DL 36 399., vö. KmJkv 3295. sz. 22 1521: DL 36 872. 23 1514: DL 28 489. 24 1502: DL 22 550. 25 1504: DL 65 192. 26 1509: DL 21 900. — Az ügyet közli: Csánki D.: Történeti földrajz i. m. V

Next

/
Thumbnails
Contents