Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Romhányi Beatrix: Domonkos kolostorok birtokai a késő középkorban
396 F. ROMHÁNYI BEATRIX A domonkosok magyar rendtartománya a középkor végén mintegy 40 kolostort számlált. Elszórt, főleg az erdélyi vikáriára vonatkozó adatokból arra lehet következtetni, hogy a kolostorok többsége a reformáció hajnalán nem küzdött létszámhiánnyal, és az utánpótlás is meglehetősen egyenletesen biztosítva volt.3 Mielőtt a magyarországi helyzetre térnénk, meg kell jegyeznünk, hogy az egyébként is elég hiányos magyarországi forrásanyag ezen a téren még sokkal szűkszavúbb. A rendtartomány iratai — úgy tűnik — jóval nagyobb arányban pusztultak el, mint más rendek levéltárai. A 15-16. század fordulóján létezett kolostorok között viszonylag kevés olyan van, amelyről a puszta létezésénél többet tudnánk, s alig néhány tucat oklevélben találunk a domonkosok birtokaira vonatkozó adatokat, ráadásul ezek döntő többsége is egyszeri említés. Olykor a szöveg megfogalmazásából ugyan kitűnik, hogy egy hosszabb ügy egyetlen részletével van dolgunk, ebből azonban birtoklástörténetet bajosan írhatnánk. Mégis, a rendelkezésre álló töredékekből felsejlik annyi, hogy legalább egy vázlatos kép összeálljon belőle. Ami a forrásokat illeti, a mintegy 35-40 — nem kis részben a kolozsmonostori konvent hiteleshelyi anyagában fennmaradt — oklevél mellett a segesvári domonkos kolostor fennmaradt jegyzéke4 és az 1494-1495. évi számadáskönyv néhány adata,5 valamint a Harsányi András által közölt, különféle, főleg pápai oklevelekből származó adatok6 használhatók fel. Amint az a felsorolásból is látszik, az adatok között túlsúlyban vannak az erdélyiek, ez azonban biztosan nem a valós helyzetet, csupán a forrásadottságok egyenetlenségét tükrözi. and Ideas of Economic Life. „Oeconomica Dominicana" and „Franciscana", and Particularities of Central Europe. In: Bettelorden in Mitteleuropa: Geschichte, Kunst, Spiritualität. Hrsg. Heidemarie Specht, Ralph Andraschek-Holzer. Sankt Pölten 2008. 35^9. — Ingatlanokkal kapcsolatos konfliktusok Nyugat-Európában mái' a 14. század közepén feltűnnek. Példaként csupán két, németországi kolostort emelünk ki. Kölnben például számos polgár hagyta a házát vagy a telkét a városban lévő koldulórendi kolostorokra, ami által ezek a házak kikerültek a városi joghatóság alól, s így adót sem fizettek. 1343 és 1351 között a város megpróbálta a kolostori immunitásokat korlátozni. A tárgyalások nyomán a ferencesek, az ágostonrendiek és a karmeliták végül engedtek, a domonkosok azonban továbbra is ellenálltak a városi tanácsnak. Ezért 1347-ben Köln elhagyására kényszerültek. Házaikat konfiskálták és visszaadták a korábbi tulajdonosoknak vagy azok örököseinek. A domonkosok csak 1351 után térhettek vissza. 1351-ben ugyanis kompromisszum született a tanács és a rend között, melynek alapja egy ítélet volt. Eszerint a tanács jogosan járt el az ingatlanok eladásánál, ami ingatlant pedig a domonkosok a jövőben kapnak, kötelesek világiaknak eladni, például a szerzetesek rokonainak. Minderre 1. Gabriel Maria Lohr: Beiträge zur Geschichte des Kölner Dominikanerklosters im Mittelalter I. Leipzig 1920. 123-126. A mainzi domonkos kolostor mortuariumának adatai szerint a 15. század vége felé — amikor a kolostor a rendi reformhoz csatlakozott — a bejegyzésekben megszaporodnak az alapítványokra vonatkozó bejegyzések, ami arra utal, hogy a szerzetesek igyekeztek növelni a konvent anyagi biztonságát, 1. Isnard W Frank: Das Totenbuch des Mainzer Dominikanerklosters. Kommentar und Edition. (Quellen und Forschungen zur Geschichte des Dominkanerordens NF). Berlin 1993. 64-65. (további szakirodalommal). Mindazonáltal a mainzi liber obitumban szereplő adományok elsöprő többsége pénz volt. 3 Erről 1. F. Romhányi Beatrix: Egy régi-új forrás az erdélyi domonkosok történetéhez. (Eine alt-neue Quelle zur Geschichte der Siebenbürger Dominikaner). Communicationes Archaeologicae Hungáriáé 2004. 235-247. 4 Karl Fabritius: Zwei Funde in der ehemaligen Dominikanerkirche zu Schässburg. Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde V/1. (1861) 1-40.; Ipolyi A/mold: Adalékok a magyar domonkosok történetéhez. Magyar Sión 5. (1867) 481- 497., 590-609., 662-673., 769-776. 5 Johann Christian Engel: Geschichte des Ungarischen Reichs und seiner Nebenländer. Halle 1797. 6 Harsányi András: A domonkos rend Magyarországon a reformáció előtt. Debrecen 1938. (reprint: Bp. 1999.).
