Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Szili Sándor: Izjaszlav Jaroszlavics kijevi fejedelem bulláinak jelképrendszere. A rózsa mint keresztény szimbólum a 11. századi keleti szláv történelemben
388 SZILI SÁNDOR zsával megajándékozott első ismert személy IV Foulques, Anjou grófja (ur.: 1067-1109), akinek a keresztes hadjáratok megindulásakor, 1096-ban nyújtotta át a kitüntetést II. Orbán Angersben. A pápai érdemrend a 11. században még csak egyetlen szál, vörösre festett szirmú aranyvirág volt,95 melyet később drágakővel díszítettek, a 15. század közepétől azonban levelekkel, bimbós és kibomlott rózsavirágokkal megkoronázott, bokros aranyág formáját öltötte. A szimbólum jelentését III. Sándor pápa 1163-ban így magyarázta el VII. Lajos számára: „A virág Krisztusnak mint Királynak, az arany az országának, a vörös a kínszenvedésének jelképe".96 A pápák mindmáig évente egy alkalommal ajándékoznak aranyrózsát, melyet előzetesen megáldottak a Rómában álló Jeruzsálemi Szent Kereszt-bazilikában, a nagyböjt negyedik vasárnapján (Laetare) rendezett ünnepi szentmisén. Semmilyen közvetlen forrás nem áll rendelkezésünkre, amely bizonyítaná, hogy VII. Gergely aranyrózsát küldött Izjaszlavnak. Amint azonban látható, a legkorábbi adományozások közül más esetekben sem maradtak fenn írásos vagy tárgyi emlékek. Izjaszlav fia, Jaropolk 1075 márciusában-áprilisában járt Rómában, és a pápa leveléből következően a Szentszék követeivel együtt tért vissza az atyjához. Épp az aranyrózsa-szentelés szertartásának idejében, vagy azt közvetlenül megelőzően tartózkodott a Vatikánban. Látogatása azt célozta, hogy Szent Péter oltalmába ajánlva hazáját, segítséget kérjen a kijevi fejedelmi hatalom visszaszerzéséhez. VII. Gergely örömmel nyugtázta, hogy a fiú cselekedete atyai jóváhagyással történt, ezért támogatást ígért Izjaszlavnak, és további tárgyalásokat kezdeményezett. A pápa leveléből az is iderül, hogy egy jól „ismert és megbízható barát"-on (notus est et fidus amicus) keresztül a kapcsolattartásuk már bejáratott volt.97 A VII. Gergely által kiadott Dictatus papae elnevezésű, a pápai autoritásra vonatkozó határozatok gyűjteményét 1075-re datálják. Ennek 12. pontja kimondta: a katolikus egyház fejének ,jogában áll császárokat letenni". A teljes oldó és kötő hatalom birtokában a pápa világi uralkodókat is megfoszthat a hatalmuktól, vagy nekik újból hatalmat adhat.98 E frissen meghirdetett alapelv kiváló precedensének kínálkozott, hogy, Rusz függő státusának elismeréséért cserébe, VII. Gergely odaajándékozza a kijevi koronát Jaropolknak. Ráadásul a gesztus nem ütközhetett a pápa legfelsőbb tekintélyét csorbító olyan egyházi és világi ellenállásba, mint az invesztitúra körül 1075 végén kirobbant konfliktus. Konstantinápoly meggyengült a szeldzsuk törökök és a szicíliai normannok csapásai alatt. (Az utóbbiak 1059 óta a Vatikán vazallusai, a katolikus befolyás terjesztői voltak a Bizánctól elfoglalt dél-itáliai területeken.) A feltételezésem szerint Izjaszlavnak küldött aranyrózsa az atyai hozzájárulást honorálta, amiért Izjaszlav beleegyezett, hogy Rusz (Aragóniához, Horvátországhoz és a szicí-95 Encyclopedic Dictionary of Religion. Vol. F-N. Philadelphia 1979. 1518. 96 Golden Rose. In: New Catholic Encyclopedia. Vol. VI. New York-London 1967. 599-600. 97 Das Register Gregors VII. i. m. 237.; Drevnyaja Rusz v szvetye zarubezsnih isztocsnyikov i. m. 364. II, 74. 98 Gergely Jenő: A pápaság története. Bp. 1982. 93., 94.
