Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Szili Sándor: Izjaszlav Jaroszlavics kijevi fejedelem bulláinak jelképrendszere. A rózsa mint keresztény szimbólum a 11. századi keleti szláv történelemben
380 SZILI SÁNDOR tamorfózisa, úgy a további formáváltozása is összefüggésben kellett hogy álljon a kijevi trón birtoklása körüli, fent már említett, viharos eseményekkel. 1073-ban Szvjatoszlav — „megszegve az atyai parancsolatot"4 9 — Vszevolod közreműködésével elűzte Izjaszlavot az országból. A kiebrudalt kijevi uralkodó a rokonához menekült, ám Boleslaw lengyel fejedelem ezúttal nemcsak megtagadta, hogy segítsen rajta, de ki is rabolta. Izjaszlav továbbállt IV Henrik német király udvarába, ahol szintén hasztalan keresett támogatást.50 Jaropolk (Izjaszlav kisebbik, de az egyetlen fia, aki törvényes házasságból született), az apja tudtával és beleegyezésével 1075 tavaszán Rómába utazott. Arra kérte a pápát, hogy vegye pártfogásba őt, a szüleit, és az országukat. VII. Gergely (1073-1085) teljesítette a kívánságot. 1075 április közepén kelt levelében felszólította Boleslawot az elrabolt értékek visszajuttatására.5 1 A katolikus egyházfő Izjaszlavnak és Gertrudának5 2 küldött üzenetében „az oroszok királyá"nak (rex Ruscorum) címezte a fejedelmet és „királyné"-nak (regina) a hitvesét. Megírta, hogy Jaropolk „az apostolok fejedelmének kijáró húséget tanúsítván" (apostolorum principi débita fidelitate exhibita)53 kifejezte azon óhaját, miszerint az említett királyságot a pápa kezei által mint „Szent Péter adományát" (.donum sancti Petri) óhajtaná birtokában tartani (v ellet optinere) a szülei egyetértésével (uestro consensu), ha azok „megajándékoztatnak az apostoli hatalom kegyével és oltalmával" (si apostolice auctoritatis gratia ac munimine donaretur). VII. Gergely átadta Rusz „kormányrúdját" (gubernacula) Jaropolknak, bevallott szándéka szerint azért, hogy — miként fogalmazta — „[Szent] Péter közbenjárása Istennél megőrizzen benneteket [Izjaszlavot és Gertrudát] is, és a királyságotokat is, és minden javatokat, valamint gondoskodjon róla, hogy ugyanezt a királyságot [...] az éltetek végéig megtartsátok" (Petrus vos et regnum vestrum omniaque vestra bona sua apud Deurn intercessione custodiat et [...] idem regnum usque in finem vite vestre tenere vos faciat).54 Ez a szöveghely az én értelmezésemben (is) azt jelenti, hogy a Szentatya kinyilvánította pártfogását a száműzött család érdekében, amiért cserébe a maguk részéről felajánlották neki Ruszt hűbérbirtok gyanánt Jaropolk sikeres trónöröklése esetén. Úgy látszik, a saját visszatérésükben már nem bíztak. A pápa levelének hitelességét a szakirodalom nem vonta kétségbe. További források híján a polémia arról folyik, vajon teljesültek-e a vállalt ígéretek. Izjaszlav ismételt hatalomra kerülését követően nincs nyoma annak, hogy akár ő, akár Jaropolk kapcsolatban állt volna Rómával. Témánk szempontjából az a fontos, hogy dokumentumértékű 49 A Régmúlt idők krónikája az Ipatyij-évkönyv szerint i. m. 220. 50 Alekszandr Nazarenko német krónikák alapján föltárta, hogy Szvjatoszlav a germán földről érkezett követek közvetítésével „túlfizette" a bátyját, és ezzel megvásárolta IV Henrik semlegességét (Alekszandr V. Nazarenko: Drevnyaja Rusz v szvetye zarubezsnih isztocsnyikov. Moszkva 1999. 361-362.). E német követségnek maradtak nyomai a Régmúlt idők krónikájában is, 1. A Régmúlt idők krónikája az Ipatyij-évkönyv szerint i. m. 234-236. 61 Das Register Gregors VII. I. (Buch I-IV) Berlin 1920. 235. II. 73. (MGH Epistolae selectae. T. II. Fase. 1.) 52 Gertruda: II. Mieszko lengyel király (1025-1034) leánya, II. Boleslaw lengyel fejedelem (1058-1076), majd király (1076-1079) unokatestvére, Izjaszlav fejedelem egyetlen törvényes hitvese. 53 Das Register Gregors VII. i. m. 236-237. 54 Uo. 236-237. II. 74.
