Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Szili Sándor: Izjaszlav Jaroszlavics kijevi fejedelem bulláinak jelképrendszere. A rózsa mint keresztény szimbólum a 11. századi keleti szláv történelemben
IZJASZLAV JAROSZLAVICS KIJEVI FEJEDELEM BULLÁINAK JELKÉPRENDSZERE 375 A rozetták kódolt üzenetét kutatva helyesebb tehát olyan szimbólumban gondolkodnunk, amelyet a keresztény kifej ez ésvilág már átértelmezett és magába olvasztott, mintsem egy — a kultikus tartalmát még el nem veszített — ideiglenesen tovább élő, pogány jelképben. Ami az Izjaszlav bulláin, illetve a Péter és Pál apostolok ikon ezüstborításán megfigyelhető sokszirmú rozetták közötti hasonlóságot illeti, a szirmok az előbbieken kettő-kettő, míg az utóbbin egy-egy sorban rendeződnek el, és az alakjuk is különbözik. A pontszerű veretekkel díszített körperem megmunkálása azonban a két esetben valóban hasonlít egymásra. Vajon honnan származthatott, és milyen szimbolikus tartalmat hordozott Izjaszlav Jaroszlavics pecsétjének rozettája? A fölvetett probléma vizsgálata során abból a hipotézisből indultam ki, hogy az ókeletiszláv fejedelmi bullákon alkalmazott jelképek — ahogyan más pecséteken is — egyfelől identifikálták a kibocsátó személyét, másfelől definiálták a társadalmi státusát és annak megváltozását. Eleve kizárom annak lehetőségét, hogy a bulla egyik oldalán csupán díszítőelemmel találkozzunk. Erre nincs példa sem a nyugat-európai, sem a bizánci, sem a keleti szláv uralkodók egykorú pecséthasználatában. A művészettörténetben rozettának, azaz rózsácskának nevezik a felülnézetben ábrázolt virágszirmok körívbe foglalt, vagy körívbe foglalható, stilizált rajzolatát, illetve ennek különféle változatait. Nagyon ősi motívumról van szó, amely az ókori Keletről érkezett, és görög, római, majd bizánci közvetítéssel terjedt el Európában. Bármilyen valóságos és elképzelt virág, vagy azok kombinációja is alkothat rozettát, amely tehát nem szükségszerűen rózsa. Bizáncban a legnépszerűbb rozettaornamenseket lótusz-, mandula- és margarétaszirmokból állították össze. A keresztény művészet korán átvette a motívumot, és ikonográflailag meghatározott helyzetekben szimbolikus jelentést társított hozzá, így azok a rozetták, amelyek megjelenésükben ugyan nem hasonlítanak rózsára, mégis rózsaként (vagy azonos funkcióban föllépő más egyéb virágként) és a hozzá tapadó konkrét szemantika hordozóiként azonosíthatóak, ha az ikonográfiái helyzetükből ez egyértelműen következik. Az értelmezés jelentős mértékben a megjelenés kontextusától függ. A fent elmondottak igazolására álljon itt egy szemléletes példa. A rózsa a katakombák falfestményein és a vértanúaktákban bukkant föl először, mint a Paradicsomkert virága.1 7 Szent Ambrus (334/339-397) milánói püspök, egyházatya a mártírok kiontott vérét metaforizálta vele.1 8 A kereszten ábrázolt rózsa a 17 Magyar Katolikus Lexikon XI. Bp. 2006. 732. 18 „Amott [a túlvilágon] a hitvallók violái, a szüzek liliomai, a mártírok rózsái [nyílnak]. És senki se gondolja helytelennek, hogy a liliomok angyalokhoz hasonlítattak, mert maga Krisztus is liliomnak nevezi önmagát, mondván: »Én vagyok a mezők virága és a völgyek lilioma«, [vö. Én 2,1.1 És jól [teszi], mert ahol a mártírok vére, ott [van] Krisztus [...], mivel a rózsatövisek valójában a mártírok kínjai", („illic confessorum violae, lilia virginum, rosae martyrum sunt. Nec incongruum quisquam putet quod angelis lilia conparentur, cum lilium se Christus ipse memorauerit dicens: ego flos campi et lilium convallium. Et bene lilium Christus, quia ubi martyrum sanguis ibi Christus [...]. Sunt enim Spinae rosarum, quia tormenta sunt martyrum.") — Expositio evangelii secundum Lucan. In: Sancti Ambrosii Opera. R IV Pragae-Vindobonae-Lipsiae 1902. 338.
