Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában
VALLÁSVÁLTÁS ÉS IDENTITÁS 33 Ugyanakkor, a kitért zsidók elfogadottsága a nagypolgárság körében sem volt egyöntetű. Az 1897-ben magyar báróságot kapott Königswarter Hermannt apja végrendeletében arra kötelezte, hogy kitérése esetén az örökölt vagyonból egy millió koronát fordítson zsidó jótékonysági célokra (amit fia meg is tett, miután apja halála után, 1895-ben valóban kikeresztelkedett).19 9 Az anyjával együtt megkeresztelt Krausz Amália Lujzát, Wahrmann Renée lányát, a gyermektelen megyeri Krausz Lajos, Renée első férjének bátya, minden öccsére szállandó örökségből kitagadta.200 Bár a tényt, hogy áttérését számos konvertita megpróbálta titokban tartani, többféleképen lehet értelmezni — a konvertita szégyenérzetével, igyekezetével, hogy ne okozzon bánatot szüleinek, illetve félelmével, hogy kitérése társadalmilag, esetleg anyagilag is káros következményekkel járhat —, a jelenség mindazonáltal önmagában is arra utal: a kikeresztelkedés megítélése nem vált általánosan értéksemlegessé. 1903-ban az Egyenlőség, amint azt maga is hangsúlyozta, az érintettek külön kérelmére cáfolta meg a nagybirtokos Léderer Károly kitéréséről terjedő pletykát, illetve a kósza híresztelést, mely szerint a gyáriparos és országgyűlési képviselő Weisz Berthold beleegyezett volna, hogy lánya egy kitért zsidóhoz menjen feleségül.201 Ami a középosztályt illeti, egyes visszaemlékezések arról tanúskodnak, hogy a vidéki zsidó polgárság körében a kitérés olykor továbbra is a családi kapcsolatok teljes megszakításához vezethetett.20 2 Megjegyzendő végül, hogy a konvertita a városi (zsidó) olvasóközönséget megcélzó lektűr-irodalomban sem jelent meg pozitív ábrázolásban, szinte kivétel nélkül meghasonlott, származását (természetesen hiábavalóan) elfeledtetni igyekvő, alapvetően nevetséges figura volt.20 3 Mindazonáltal, ha a neológ értelmiség általánosítása túlzó volt is, a tendencia kétségkívül a konvertiták iránti növekvő tolerancia irányába mutatott. Az sem vitás, a kitérést nyilvánvalóan megkönnyítette, hogy ha sokaknál rosszallást váltott is ki, illetve bánatot okozott a szülőknek, társadalmi kirekesztést, a családi kapcsolatok megszűntét egyre ritkábban vont maga után. A konvertita társadalmi kitagadásának, illetve nyilvános megbélyegzésének a fokozatos elvetése annak a felismerésnek volt az eredménye, hogy a visszariasztás politikája nem hatékony. Az 1900-as években kibontakozó törekvés egy pozitív tartalmú, lényegé-György... a kitértek listája hosszan sorolható. A haladó értelmiség önnön zsidóságához való viszonyáról 1. Litván György. Szellemi progresszió a századelőn. A zsidóság szerepvállalása a társadalmi-politikai modernizációért vívott küzdelemben. In: A zsidókérdésről. Szerk. Fűzfa Balázs - Szabó Gábor. Németh László Szakkollégium, Szombathely, 1989. 11-27.; Mary Gluck: Georg Lukács and his Generation 1900-1918. Cambridge-London, Harvard University Press, 1985. 199 Königswarter Hermann báró vagyonának rendezése. Budapesti Napló, 1906. márc. 23. 6.; Kempelen B.: Magyar zsidó családok i. m. II. köt. 18-19.; Bródy István: Régi pesti dáridók. Egy letűnt világ regénye. Bp., Szerzői kiadás, 1940. 61-62. 200 Kövér György: Liedemann és Wahrmann. 19. századi kereskedő-bankár családi stratégiák. In: Uő: A felhalmozás íve i. m. 42. 201 Szabolcsi Miksa: Meturgeman. Dr. V G. Egyenlőség, 1903. febr. 15. 4. 202 Hoffmann János: Ködkárpit. Egy zsidó polgár feljegyzései 1940-1944. Szombathely, Szombathely Megyei Jogú Város kiadványa, 2001. 111. 203 L. például: Tábori Róbert: Megfagyott pezsgő. Bp., Singer és Wolfner, é. n. [1899.]; Ambrus Zoltán: Berzsenyi báró és családja i. m.; Molnár Ferenc: Disznótor a Lipótvárosban. In. Uő: Hétágú síp i. m. 198-245. Gábor Andor: Mit ültök a kávéházban? Kamrakabaré. Bp., Dick, é. n. [1914.] 59-61.
