Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Első közlemény)
A JAGELLÓ-HABSBURG KAPCSOLATOK EGY FEJEZETE (1490-1492) 359 Cobor Imre is, aki a határon fekvő Holies vár birtokosaként volt fontos láncszeme a védelemnek.131 Úgy tűnik, hogy a német — császári és királyi — követek csak szeptember 10-én érkeztek meg a Pozsonnyal átellenben fekvő Hamburgba, ahova Bátori és társai e napon át is hajóztak; Vajtmil és Baumkircher ismeretlen okból csak másnap követte őket. Szeptember 12-én viszont a két küldöttség a Szentgyörgyi család félúton lévő várában, Dévényben találkozott egymással, és ezt követően már együtt hajóztak le Pozsonyba. A német követek közül ekkor bizonyosan jelen volt Frigyes császár részéről Dobes z Boskovic a Cerné Hoiy, Mátyás király egykori hadvezére, ekkoriban Alsó-Ausztria főkapitánya132 és Mathes Spaurer kamarás, tiroli főpohárnok, Miksa király részéről pedig Bernhard Polheim kánonjogi doktor, székesfehérvári prépost és Heinrich Prüschenck von Stettenberg kamarás.133 A tárgyalások lefolyásáról nem maradtak fenn egykorú forrásaink, egyedül Bonfini, majd sokkal később Istvánffy számol be az általuk túlzónak minősített német követelésekről és a nehezen összeegyeztethető álláspontokról. Elmondásuk szerint a német delegáció változatlanul az 1463. évi bécsújhelyi szerződés rendelkezéseit tekintette tárgyalási alapnak, és követeléseiket csak annyiban voltak hajlandók mérsékelni, hogy a tényleges magyar királyi hatalomról átmenetileg lemondtak volna Ulászló javára. Viszont ragaszkodtak a magyar királyi cím használatához, és mindemellett hadi kárpótlást is követeltek.13 4 A magyarok továbbra is azzal védekeztek, hogy a bécsújhelyi szerződést III. Frigyes Mátyástól és környezetétől erőszakkal csikarta ki, azt nem szabad akaratukból kötötték meg, így érvénytelennek tekintendő.135 A magyar „követek nem fogadták el e túlságosan kemény feltételeket, melyek a magyarokat az ausztriaiak uralma alá vetette volna, viszont a németek makacsul követelőztek, mind a két fél gyakran jött tűzbe, és így a megegyezés egészen reménytelenné vált, hát hazamentek a találkozóról, amellyel sok idő telt el".13 6 Indokolt volt tehát az egyik Budán tartózkodó raguzai hónap közepén tett borúlátó megjegyzése: ő — szemben a király környezetének gyors eredményeket remélő vagy legalábbis e reményt hangoztató 131 Cohort szept. 21-én a város vezetősége megvendégeli, 1. PSz 70. — Bár Cobor sok szállal kötődött a városhoz (például egy évvel korábban, Mátyás halála idején ő volt a pozsonyi ispán), egy későbbi oklevélből tudjuk, hogy a zavaros időszak idején Holies védelmében sok kiadása keletkezett (1493: superioribus disturbiorum temporibus, dum videlicet prefatus dominus noster Wladislaus rex civitatem Albensem per Almanos vi obtentam obsidione cinxisset, in defensione et protectione illius castri Holycz tria milia sexingentos et Septem florenos exposuisset — DF 266 071.), vö. a 49. pozsonyi számadáskönyv (DF 277 105.) egyik bejegyzésével 1491. márc. 1-ről (84. old.). 132 Személyére 1. legutóbb: Antonia Kalous: Boskovice urai Mátyás király diplomáciai és politikai szolgálatában. Századok 141. (2007) 385-388. 133 Őket említi név szerint: PSz 189. — Feltűnő, hogy Miksa aug. 12-i megbízólevelével ellentétben Ulászló aug. 22-i oklevele már nem nevezi meg a római királyi követek között Reinprecht von Reichenburgot és Jörg Rottalert. Előbbi később a pozsonyi béke aláírásánál sem volt jelen. 134 Bonfini V II. 66-68. 135 Istvánffy 58. 136 Has tam asperas condiciones, quibus se Austriacorum imperio Ungari subiicerent, legatis se accepturos esse negantibus, Germanis autem contra pertinacissime insistentibus ac sepe accensis utrisque graviter animis et desperata prorsus concordia e colloquio recedentibus multum temporis est transactum — Bonfini V II. 65. (Az idézett fordítást 1. Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Ford. Kulcsár Péter. Bp. 1995. 961.)
