Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Első közlemény)
A JAGELLÓ-HABSBURG KAPCSOLATOK EGY FEJEZETE (1490-1492) 349 lékhez tartoztak vagy vele működtek együtt Bakóc Tamás győri püspök, kancellár csapatai is, amelyek a püspök előző évben elfoglalt városát, Szombathelyt igyekeztek a németektől visszafoglalni. Ezek az erők azonban elégtelennek bizonyultak ahhoz, hogy jelentősebb sikereket érhessenek el: sem a Petők, sem Bakóc nem tudták saját váraikat az ellenségtől visszavenni.7 3 Forrásainkból egyértelműen megállapítható, hogy II. Ulászló hadai Fehérvár elfoglalása és Veszprém körülzárása után nem tudtak további jelentős sikereket elkönyvelni a Dunántúlon. A harcoló felek között ekkor megfigyelhető területi megoszlás azonosnak tűnik azzal, amely a novemberi pozsonyi békeszerződés szövegéből tárul elénk.7 4 Egy kivétellel: Jakob Unrest osztrák krónikájában azt olvashatjuk, hogy Veszprém vára a pozsonyi békekötésig a németek kezén maradt,75 és úgy tűnik, annak ellenére igaza is volt, hogy a békeszerződés nem sorolja fel a Miksa által visszaadandó várak között. Vitéz János püspök ugyanis a békekötés után három hónappal, 1492. február 12-én arra kérte a római királyt, hogy intézkedjen a veszprémi vár ügyében, mert ha Ulászló hozzákezd az ostromához, amelynek előkészületeiről már tudomást szerzett, be is veszi azt és akkor örökre elvész számára a vár és vele együtt a püspökség is. A levélből arra lehet következtetni, hogy a várat Miksa — talán kifizetetlen — zsoldosai tartották a kezükön, akik sok kárt okoztak a környéken.7 6 3. Az ausztriai hadszíntér A tervezett ausztriai hadjárat fő bázisául értelemszerűen azok az alsóausztriai várak kínálkoztak, amelyeket Miksa római király 1490 nyarán-őszén elkerült és magyar kézen hagyott. A részben Bécsújhely körül, részben a Dunától északra elhelyezkedő várakat a Stein an der Donau, Klosterneuburg, Bécs, Bécsújhely, Bruck an der Leitha és Hainburg által határolt és 1490-ben ismét Habsburg-kézre került terület szakította ketté.77 Ulászló szerencséjére Magyargyöt, hogy térítsék meg a Káldiaknak a káni udvarházuk kifosztásából származó károkat, 1. DF 229 924. 73 Bár Bonfini szerint Bakóc csapatai visszafoglalták a várost, és a várőrségből 78 foglyot vezettek a királyi táborba (Bonfini II. V 30.), ez nem értelmezhető úgy, hogy a várat is elfoglalták, hiszen a pozsonyi béke értelmében a németeknek vissza kellett adniuk Szombathelyt. Kubinyi András láthatóan ugyanígy vélekedik (Kubinyi A.\ Két sorsdöntő i. m. 38.). Baczkowski véletlenül Sárvárt ír és 170 fogolyról tesz említést (Baczkowski, K. : Walka o Wçgry i. m. 123.). Az itáliai történetírónál leírt esemény valójában arra utal, hogy a győri püspök serege betört ugyan a városba, de a várat nem tudták elfoglalni. Ha ostromolni is kezdték a várat, a pozsonyi béke aláírásáig nem jártak sikerrel. L. még Jacob Unrest közlését (75. sz. jegyz.). 74 Ez akkor is így van, ha a királyi propagandától befolyásolt követjelentések inkább a sikereket emelik ki. Tubero azt írja, hogy Fehérvár elfoglalása után a német helyőrségek néhány hónapon belül, részben a pozsonyi békét követően önként, részben annak megkötése előtt fegyvertől kényszerítve vonultak ki az elfoglalt helyekről, 1. Tubero 69. 75 Es wurden auch in solicher zeit vast all besetz verlorn, die kunig Maximilian erübrigt het an dem zug gen Ungern, ausgenomen Stainamannger, Wosprim und Stenntz; die [bliben] auf die zeit, da frid gemacht ward — Jakob Unrest: Österreichische Chronik. (Monumenta Germaniae Historica, Scriptores rerum Germanicarum, Nova Series 11.) Wimariae 1957. 193-194. 76 DF 258 416. (kiadása: Sonnevend Gergely: Ifjabb Vitéz János i. m. 152-153.). 77 Wiesflecker, H.: Das erste i. m. 47., Kubinyi A: Két sorsdöntő i. m. 29-30., 46., E. Kovács P: Miksa i. m. 40. — Hainburgra és Enzersdorfra, 1. 49. pozsonyi számadáskönyv (DF 277 105.) 84. old.
