Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Első közlemény)
338 NEUMANN TIBOR 1. Német-magyar diplomáciai érintkezések a pozsonyi tárgyalások előtt Bár a magyar koronára vonatkozó tárgyalások az újonnan megválasztott magyar király és a Habsburgok között már előbbi 1490. szeptemberi koronázása előtt megindultak, ezek kezdetben formális, valós eredménnyel alig kecsegtető diplomáciai érintkezésekben merültek ki. 1490. augusztus végén Ulászló király Fodor István szerémi püspököt és Schellenberg János cseh kancellárt küldte Miksához, aki ekkor már sikerrel megkezdte Mátyás király alsó-ausztriai hódításainak a megszállását. A magyar követség azon a napon érkezett meg a nemrég elveszített Bécsbe, amikor a római király visszatért seregével Klosterneuburg elfoglalásából. Már üdvözlésükkel haragra lobbantották Miksát: kijelentették ugyanis, hogy a magyar és cseh király nevében járnak el.13 Beszédükben kifejtették, hogy Ulászló magát a választás, a kikiáltás, a budai trónra ültetés és a hamarosan bekövetkező koronázás alapján Magyarország és a hozzá tartozó országok, köztük az osztrák hercegség törvényes uralkodójának tekinti. A két király közötti rokonságra és barátságra tekintettel megdöbbenésüknek adtak hangot, hogy Miksa részben fegyveresen, részben más módon az osztrák hercegség ügyeibe ártotta magát, ráadásul úgy, hogy nem üzent hadat. Felrótták neki azt is, hogy megsértette a Mátyással kötött fegyverszünetet, amely szeptember 8-ig volt érvényben. Felkérték tehát a római királyt, hogy hagyjon fel a Magyarországhoz tartozó területek elfoglalásával és viseltessen barátsággal Ulászló iránt. Szeptember 13-án kelt hivatalos válaszában a római király kiemelte, hogy nem tett eddig olyat, amivel a cseh király iránti baráti és rokoni kapcsolatot megsértette volna, és nem is kellett hadat üzennie, hiszen Ulászló semmilyen joggal nem rendelkezik a magyar koronára. Úgy érvelt, hogy a fegyverszünet a császár és Mátyás személye között jött létre, azaz utóbbi halálával hatálya megszűnt. A magyar követek által előadott kifogásoknak nincsen helye, hiszen az 1463. évi bécsújhelyi szerződés értelmében a magyar korona őt illeti, így azok szegték meg esküjüket és veszítették el becsületüket, akik a cseh királynak esküdtek hűségét. Felszólította Ulászlót, hogy hagyjon fel azon jogtalanságokkal, amelyekkel akadályozza őt Magyarországra vonatkozó jogai érvényesítésében. Ha ezt megteszi, mindenben támogatni fogja, ha nem, akkor okot ad arra, hogy ő, atyja és a birodalom elhárítsák az útjukba álló akadályokat.1 4 Egyedül áll, így ellenőrizhetetlen, de korántsem lehetetlen az a korabeli értesülés, miszerint Miksa felajánlotta volna Ulászlónak a Mátyás által a cseh koronától elszakított 13 Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarura decades I-IV Edd. Ifosephus] Fógel, B[ela] Iványi et Ladislaus] Juhász. Lipsiae 1936-1941. (a továbbiakban: Bonfini) IV X. 62-66. — Miksa szept. 5-én a Klosterneuburg előtti mezőről, 8-án Bruck an der Leithából, 10-én Bécsből keltezi okleveleit, illetve leveleit, 1. jE[duard] Aí[arie] Lichnowsky: Geschichte des Hauses Habsburg. Achter Theil. Kaiser Friedrich III. und sein Sohn Maximilian 1477-1493. Wien 1844. (a továbbiakban: Lichnowsky) 666. (1432., 1435., 1437. sz-ok). 14 A római király nevében a magyar követek előterjesztésére adott válasz kiadását egy keltezés nélküli másolatból 1. Steiermärkische Geschichtsblätter 6. (1885) 2. Heft, 230-234. (e kiadásra Péterfi Bence hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök neki). — Az irat megvan a bécsi levéltár Fridericiana gyűjteményében is, szept. 13-i kelet alatt, 1. Fraknói V.-. A magyar királyválasztások i. m. 118., 238. (306. sz. jegyz.).
