Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Prajda Katalin: Levelező üzletemberek. Firenzeiek a Zsigmond korban
324 PRAJDA KATALIN A Scolari család itáliai történetével kapcsolatosan értesülünk arról, hogy a kiterjedt rokonság nemcsak Firenzében, hanem azon kívül is összetartott, legyen szó gazdasági vagy éppen családi ügyekről. Jól ismert az ozorai vár felépítésére 1416-ban kapott engedély, amelyben nemcsak maga Pipó, hanem testvére Matteo és unokaöccsük Leonardo di Caccia Altoviti is részt kaptak az ingatlan vagyonból.106 Utóbb pedig, a két rokon, Matteo és Andrea 1426 elején bekövetkezett halála után, Pipó lett általános örökösük.10 7 Ugyanakkor azon év végén ő is eltávozott az élők sorából, birtokai egy részét pedig királyi engedéllyel távoli unokaöccseire: Filippo, Lorenzo és Giambonino Scolarira, valamint feleségére, Ozorai Borbálára hagyta.108 A Borbála és férje negyedízigleni unokaöccsei közötti, meglehetősen távoli rokoni szálak Pipó halála után sem szakadtak el. Számos alkalommal tudósítanak a levelek arról, hogy a Scolarik Ozorán jártak, vagy éppen más személyes, illetve üzleti jellegű elintéznivalójuk volt az özveggyel. így például — valószínűleg Pipó halála után — Filippo Scolari levelet kapott Rómából, amelyben Paolo di ser Lando Fortini érdeklődött a minorita szerzetesek templomának neve után Borbála asszony ügyében eljárva.109 Lorenzo sem szalasztotta el az alkalmat, hogy tiszteletét tegye az ozorai birtokon, mikor a Magyar Királyságban tartózkodott. Giovanni egyik leveléből tudjuk meg, hogy 1429-ben Lorenzo már egy ideje az országban tartózkodott, s mikor fivérei futárt küldtek hozzá, az nem találta őt szállásán, mivel épp Borbálánál járt vendégségben Ozorán.110 Egyébiránt a Scolari testvérek leveleiben számos alkalommal megjelenő „nagyasszony" minden bizonnyal azonosítható Borbálával, s így tudható, hogy Pipó halála után is megmaradt köztük a levelezés mint rokonok esetében szokásos általános érintkezési forma.111 De nem Borbála volt az egyetlen a kiterjedt rokonságból, aki számíthatott a fivérek látogatására. A levelezéseikben csak „apáca"-ként emlegetett Caterina di Caccia Altovitivei, Matteo Scolari unokahűgával ugyanígy jó kapcsolatot ápoltak.112 Ez minden bizonnyal annak volt köszönhető, hogy korábban Matteo Scolari maga is támogatta a kolostorba vonult lányt, akit unokahúgaként még egy jelentékenyebb összeggel is segített a végrendeleteiben foglaltak szerint. Household and Lineage in Renaissance Florence. The Family Life of the Capponi, Ginori and Rucellai. Princeton 1978. 106 Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár 87 891., 87 893. — A családi kapcsolatokra alkalmazott terminológiára vonatkozóan 1. Susannah F. Baxandale: Alberti Kinship and Conspiracy in Late Medieval Florence. In: Florence and Beyond. Culture, Society and Politics in Renaissance Italy. Essays in Honour of John M. Najemy. Ed. David S. Peterson, Daniel E. Bornstein. Toronto 2008. 339-353. 107 ASF Carte Strozziane IV fol. 635. 108 ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. fol. 320r. , fol. 32 lr. 109 ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. fol. 342. 110 ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. fol. 350. 111 ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. fol. 348., ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. fol. 355. 112 Caterina szülei: Ágnese di Stefano Scolari (Pipo és Matteo nővére) és Caccia di Palmieri Altoviti (ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. fol. 260.). Ugyanakkor nem tévesztendő össze a tágabb rokonságban található másik azonos nevű apácával, Caterina di Catellino Infangatival, Matteo feleségének nővérével. Ez utóbbi a San Francesco kolostor apácafőnöke volt, 1. ASF Corp. Rel Sopp. 78. 326. fol. 267\ fol. 271r., fol. 282r., fol. 260r.
