Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Prajda Katalin: Levelező üzletemberek. Firenzeiek a Zsigmond korban
FIRENZEIEK A ZSIGMOND KORBAN 319 A földrajzi távolság — mint ahogy azt korábban sejteni lehetett — meglehetősen nagy volt a Magyarországon működő firenzei kereskedők által összekapcsolt városok között. A Scolariknak és közvetlen környezetüknek Észak-Afrikától Erdélyig húzódott az érdekkörük, melyben áruik gazdát cseréltek. Ezeket a jól bejáratott csatornákat aztán legalább két nemzedékig használták a családtagok és azok üzlettársai. Ezek közül az egyik a már említett tuniszi út volt, ahonnan —genovai kereskedők hajóin utazva — luxuscikkeket hoztak be. Az egyik legfontosabb árufajtát az arab telivérek jelentették, melyekkel Matteo nem csak azon egyetlen alkalommal kereskedett, amelyet a levelek említenek, hanem állandó bevételi forrást jelenhetett számára a lókereskedelem. Matteo kereskedelmi levelezése beszámol egy számára nem túl szerencsésen végződött üzletről. Az üggyel kapcsolatos legkorábbi iratot Milánóba címezte Matteo firenzei követnek, Averardo di Francesco de'Medici kereskedőnek 1422. szeptember 19-én. Ebben elpanaszolja, hogy tízennyolc hónappal azelőtt elküldte alkalmazottját, égy Nanino nevű firenzei lókupecet, hogy vásároljon neki Tuniszbanjói futó lovakat. Végül a megbízott egy lovat vett, egyet pedig a helyi királytól ajándékba kapott, s ezekkel, valamint tizenegy sólyommal és más áruféleségekkel egy katalán hajón egészen Elba szigetéig utazott.79 Onnan Genováig Jacopo da Fornari fűszerekkel megrakott hajóján ment tovább, aki Matteo állítása szerint megdézsmálta áruját, ráadásul még Naninót is megpróbálta meggyilkolni.80 Mindezen áruk nagy részét: tehát arab lovakat, sólymot, struccot, majmokat és negyven ampulla damaszkuszi vizet — ez utóbbi kifejezés minden bizonnyal olyan folyadékot jelenthetett, melyet az ötvösök használtak, talán választóvíz lehetett — a magyar királynénak, valamint Ozorai Pipónak és feleségének kívánta szállítani. Matteo ügye hónapokig elhúzódott, és annak ellenére, hogy más firenzei kereskedők is felszólaltak érdekében — így üzlettársa, Vieri di Vieri Guadagni, valamint Giuliano d'Amerigo Zati —, csak részben sikerült áruját visszaszereznie.8' Azt, hogy Matteo rendszeresen kereskedett lovakkal, több adat is alátámasztja. Egyrészt lényeges ebből a szempontból, hogy a Tuniszba küldött lókupec a kereskedő saját alkalmazottja volt. Másrészt több Matteoval kapcsolatos elszámolás is ismeretes, amelyekben olyan lovak után járó tartozásokat sorolnak fel, melyeket ő értékesített.82 Ráadásul az a tény, hogy a helyi uralkodótól ajándékba is kapott egy lovat, csak tovább erősíti a feltételezést, hogy alkalmazottai üzleti útjai gyakoriak lehettek erre a vidékre. Néhány évvel később pedig — Matteo 1426. évi halálát követően — Giambonino Scolari szintén lovakkal üzletelt Velencében, egyik levele tanúsága szerint épp ezek szállítását szervezte.83 79 Korábban Teke Zsuzsa tárgyalta, hogy Matteo Scolari rendszeresen foglalkozott lókereskedelemmel (Teke Zs.: Firenzei kereskedőtársaságok i. m. 201.). A fűszerek útjaként nevezett kereskedelmi útvonalról és a katalán hajók szerepéről 1. Del Treppo, M: I mercanti catalani i. m. 2. 80 ASF MAP l.fol 42., 44. 81 ASF MAP 98. fol. 29., MAP 139. fol. 194. — Az említett Giuliano és Uberto Amerigo Zati fiai voltak, két fivérük ismert még: Niccoln és Simone (ASF Catasto 73. fol. 183r.). Simone és Niccoln d'Amerigo Zatira vonatkozóan 1. még: ASF Monte II. 664. Ötödik testvérüket, Francescót a Catasto nem említi: Monte II. 665. fol. 61v. 82 ASF MAP 150. doc. 17. fol. 19r. 83 ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. fol. 349., fol. 345.
